Reformok és tabuk
– Amikor 1994 januárjában megalapította a Forza Italia elnevezésű pártját, akkor ezt televíziós kamerák előtt tette, azzal a hozzáfűzéssel, hogy „Olaszország az az ország, amelyet szeretek”. Az olasz politikai kommunikációban a hosszas programbeszédek helyett meghonosította a show-műsort, az egyszerűbb nyelvezetet és a viccelődést, sok esetben éppen magát téve a humor tárgyává – mondta Berlusconi olasz közéletet és politikát forradalmasító lépéseiről az MCC kutatója.
Majd felhívta a figyelmet a milánói üzletember és politikus olasz döntéshozatali folyamatokban elért reformjára – például a frakcióüléseket felváltották a klubestek, valamint megváltoztak a képviselők öltözködési és viselkedési szokásai is. Sőt Berlusconi megtörte azt a hidegháború alatt kialakult olasz törvényhozási hagyományt, hogy a szélsőjobboldali, nacionalista formációkkal a nagy pártok nem szövetkeznek és nem veszik be őket a kormánykoalícióba.
Ő ugyanis azt a Gianfranco Finit tette meg a második és harmadik Berlusconi-kormányban miniszterelnök-helyettesnek és külügyminiszternek, aki az egykori konzervatív Nemzeti Szövetség és a szélsőjobboldali Szociális Mozgalom pártok főtitkára is volt
– magyarázta Tóth Bálint László.
Ha már tabuk, 1994-ben a világon egyedülálló módon győzött úgy a törvényhozási választásokon Berlusconi pártja, hogy azt csupán két hónappal korábban alapították, sőt ekkor automatikus lett a legnagyobb párt listavezetőjének miniszterelnöki jelöltsége, kihagyva a hosszas koalíciós tárgyalásokat és csorbítva az államfő közjogi szerepét.
A szakértő szerint Berlusconi sikerességének kulcsa, hogy a vállalkozói, északolasz kispolgári mentalitása ellenére elnyerte a hagyománytisztelő déli lakosok többségének a szimpátiáját is, hol a nápolyi dalok éneklésével, hol az ott élők nyelvezetének használatával, hiszen értette a helyiek gondolkodásmódját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!