Nem a szegénység, nem a (nem létező) rendőri erőszak, hanem az engedékeny bevándorláspolitika okozza a véres és pusztító francia migránslázadást, ez derül ki Yves Thréard, a Le Figaro főszerkesztő-helyettesének francia viszonyok között meglepően bátor írásából, hívja fel rá a figyelmet az Origó. A ma éjszakai pusztítás után sorai még inkább aktuálisak. Szerinte óriási a baj Franciaországban.
Idővel a hatóságok laissez-faire (mindent engedő, szánalmasan gyenge) viselkedésével egy olyan ellentársadalom alakult ki, amely távol áll a tekintély, a tisztelet, az érdem és a rend közös elveitől
– fogalmaz.
A párhuzamos társadalom már régóta létezik, a bevándorlók lázadása pedig elviselhetetlen állapotokat teremtett a múlt hét óta Franciaországban. Identitásalapú követelésekről ír Thréard: mi másról van szó tehát, mint migránslázadásról. A jobbközép polgármester családjának vasárnap hajnali meglincselése óta a helyzet tragikussá vált.

„Hogyan oltsuk el a tüzet? Emmanuel Macron felelősségvállalásra szólítja fel a szülőket. Igaz, a káoszban érintettek közül sokan még nagyon fiatalok, de itt már nem arról van szó, hogy gombháború lenne” – írja Yves Thréard a hatvanas évek egyik klasszikus francia filmjére, a Gombháborúra utalva, amiben tíz év körüli gyerekek játékháborút vívtak.
A tekintély mint fogalom és gyakorlat az ő fiatalkori füleiknek már régóta idegenül szól. Valószínűleg ezért halt meg a 17 éves Nahel egy Mercedes volánja mögött Nanterre-ben kedd reggel. Ahelyett, hogy a felháborodott emberek azt kiabálnák, hogy»Igazságot Nahelnek« és »Gyilkos rendőrség«, jobban tennék, ha feltennék maguknak a helyes kérdést: hogyan jutottunk idáig? Ehelyett ők most arra használják fel a helyzetet, hogy mindent szétzúzzanak, bosszút álljanak bármin, ami a kezük ügyébe kerül.
„Egyfolytában csak azt halljuk, hogy a lázadásnak a szegénység, a hatóságok közönye, a gettók, az integráció kudarca az oka. Az okok listája olyan hosszú, mint azoknak a minisztereknek a névsora, akik Tapie-tól Borloo-ig az úgynevezett hátrányos helyzetű vagy érzékeny városrészek sorsát vizsgálták. Pedig a számvevőszék kimutatása szerint az elmúlt negyven évben évente tízmilliárd eurót költöttek ezekre a területekre, és akkor még nem beszéltünk a városrehabilitációra fordított pénzekről. Bőven elég ahhoz, hogy a vidéki »agrársivatagokban« élőknek juttatott támogatás eltörpüljön ezek mellett.”