Bár a Föld népessége még hosszú évtizedeken keresztül nőni fog, a bolygó nagy részén már egyre inkább a népességfogyás, a meredeken eső termékenységi ráta okoz problémát. Az American Scientific legutóbbi számában közöltek szerint a 2080-as években, 10,4 milliárd fő körül tetőzhet a bolygónk lakosságszáma. Míg ez számottevő növekedés a jelenlegi nyolcmilliárdhoz képest, mégis jelentősen elmarad a korábbi becslésektől. Az elmúlt időszakban ugyanis nagyjából 12 évente egymilliárddal nőtt a Föld népessége, amit az tett lehetővé, hogy a legtöbb országban 2,1 fölött volt a reprodukciós ráta, vagyis az egy nőre vetített szülések átlagos száma.
A harmadik világban is csökken a születésszám
A nyugati országokban azonban már egy ideje 2,1 alá esett ez a szám, vagyis ezeken a helyeken beindult a népességfogyás.
A kutatókat is meglepő tendencia, hogy az elmúlt néhány évben a kevésbé fejlett országokban is zuhanni kezdett a születésszám.
A gazdag országok kétharmadában 2010-re már 2,1 alatt volt a termékenységi ráta, azóta pedig a harmadik világ jelentős részén is bekövetkezett ez a változás. Az American Scientificben ismertetett kutatás szerint századunk közepére a Föld országainak mindössze negyedében lesz kicsivel 2,2 felett az egy nőre vetített átlagos gyermekszám.
Az Afrikán kívüli fejlődő országokban gyakorlatilag már mindenhol markánsan visszaesett a fertilitás. Míg Mexikóban például 1990-ben 3,45 volt a termékenységi ráta, 2010-ben már csak 2,34, 2020-ra pedig a reprodukciós határ alá, 1,9-re süllyedt. Hasonló folyamat zajlott le Brazíliában, ahol jelenleg 1,65 gyermekszülés jut egy nőre, de ez a szám már 2010-ben is mindössze 1,81 volt, s csak az 1990-es években közelítette meg a hármat. Számos ázsiai országban is jelentősen visszaesett a termékenység: a Malajziában jelenleg 1,82-es fertilitási ráta 1990-ben még 3,37 volt, s már 2010-ben is a stagnálást jelentő 2,14-re ment le.
India épphogy csak a bolygó legnépesebb államává vált nemrégiben, de már ott is beindult a népességfogyás.
Míg a szubkontinens termékenységi rátája jelenleg 2,05, egy évtizede még 2,6, 1990-ben pedig 4,04 volt. Az évtizedekig a páronként egy gyermeket engedélyező Kínában mára elképesztően alacsonyra, mindössze 1,28-ra süllyedt az egy nőre jutó szülések száma. A hazánknál mintegy másfélszer nagyobb területen elhelyezkedő, 167 millió fős Bangladesben is meredeken esik a gyermekvállalási kedv: jelenleg kettő a termékenységi rátájuk, amely harminc éve még a 4,5-hez közelített. Az utóbbi fél évszázadban a népességét megnégyszerező Iránban is demográfiai krízis kezd kialakulni, ugyanis az 1990-ben 4,86-on álló fertilitási ráta mára 1,7-re csökkent.
Lassú fordulat Nigériában
Még a bolygó jelenlegi népességrobbanásáért felelős Afrikában is markáns jelei vannak a boom megtorpanásának.
Bár a fekete kontinensen még szinte mindenhol jócskán 2,1 felett alakul a termékenységi ráta, az elmúlt években jócskán visszaesett a születésszám.
Egyiptomban például jelenleg átlagosan 2,96 gyermek születik asszonyonként, ám még tíz éve is 3,21 volt ez a szám. A Száhel-övezet egészében elterjedt jelenségről van szó: Maliban 6,3-ról 5,7-re esett a termékenységi ráta hat év alatt. Szenegálban pedig a 2021-ben mért 3,9-as mutató egy egésszel kevesebb a tíz évvel korábban regisztráltnál. Gambiában 2013 és 2020 között 5,6-ról 4,4-re esett a fertilitás, Ghánában pedig csupán három év leforgása alatt ment le 4,2-ről 3,8-ra. A legdinamikusabb népességnövekedést magáénak mondható Nigériában is kivehető ez a tendencia: a még most is elképesztően magas fertilitási ráta 2010-ben még 5,98 volt, az azt megelőző húsz éveben pedig folyamatosan hat felett mozgott. Kenyában is hasonló a helyzet: napjainkban egy nőre vetítve 3,4 gyermek születik, ám 2010-ben még 4,37, 1990-ben pedig 6,13 volt ez a szám.
Eközben a nyugati világ egyes részein már katasztrofális méreteket ölt a demográfiai válság. Dél-Koreában és Hongkongban már jóval egy alá, 0,8 körülire esett a termékenység – vagyis egy nőre átlagosan egynél kevesebb szülés jut –, ami azt jelenti, hogy sok nő egyáltalán nem vállal gyermeket.
Magyarország az 1,56-os fertilitási rátájával – amely ugyancsak jóval a 2,1-es reprodukciós határ alatt van – olyan fejlett államokat előz meg, mint Olaszország (1,24), Spanyolország (1,23), Németország (1,53), Hollandia (1,55), valamint Ausztria (1,44).
A fentebb vázolt folyamatokkal párhuzamosan a bolygó nagy részén évszázadunk folyamán is gőzerővel zajlik a népesség városokba áramlása.
Egy friss ENSZ-jelentés szerint 2050-re nagyjából három emberből kettő él majd városokban, ami azt jelenti, hogy körülbelül 2,5 milliárd fővel nő az urbánus részek populációja. Ez a robbanás azonban néhány országra és régióra koncentrálódik. Csak Kína és Nigéria adja e növekedés 35 százalékát, de például Indiában is 416 millió új városlakó jelenik meg a következő három évtizedben.
Élhetetlen metropoliszok
A jelentés úgy becsüli, hogy a jelenlegi 31-ről már 2030-ig 43-ra nőhet az úgynevezett megavárosok száma, vagyis a tízmillió feletti lakóval rendelkező metropoliszoké.
A legtöbb ilyen óriásváros a harmadik világban található, illetve ott jön létre – 2030-ra például Újdelhi lehet a bolygó legnépesebb települése – s a több tízmilliós lakosság viszonylag kis helyen koncentrálódása a szűkösebb forrásokkal párosulva komoly problémákat okoznak.
Így e megavárosok élhetőségét jellemzően rontja például a légszennyezettség, ami az említett indiai főváros mellett például Pekingben, vagy Kairóban is számottevő egészségügyi kockázatot jelent.
Mivel számos óriásváros trópusi, vagy szubtrópusi elhelyezkedésű, az elviselhetetlen hőség is komoly gondokat okoz, például a pakisztáni Karacsiban nyaranta tömegek veszítik életüket az 50 foknál is melegebb kánikulákban. A tömeges szegénység, valamint az ezzel járó bűnözés is olyan probléma, amellyel a legtöbb óriásvárosnak számolnia kell. A Brazília legnépesebb városában faveláknak nevezett nyomorúságos viskókhoz hasonló alkalmatosságok számos más harmadik világbeli megapoliszban is megtalálhatók.
Elnéptelenedő vidék
Az emberek városokba áramlásával párhuzamosan a vidék egyre jobban kiürül. A rurális régiók elnéptelenedése jelenleg Japánban ér el olyan méreteket, amelyekből kivehető, hogy az emberiség jelentős része milyen problémákkal fog szembesülni a nem is olyan távoli jövőben.
A szigetországban ugyanis egész régiók kerültek a demográfiai összeomlás szélére, számos kistelepülésen szinte kizárólag nagyon idős, önmagukról gondoskodni képtelen emberek maradtak.
Ezeken a helyeken a különböző közszolgáltatások működtetése és fenntartása is problémát jelent, hiszen egyes esetekben még például a polgármesterségre sem akadt jelentkező. Arról nem is beszélve, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan kulturális pusztulást is implikál, hiszen a vidék elnéptelenedésével eltűnhetnek a hagyományos foglalkozások, a népszokások és a különböző túlélési praktikák.
