2004. december 26. reggelén 9,1-es erősségű tenger alatti földrengést észleltek alig 160 kilométerre az Indonéziához tartozó Szumátra partjaitól. A valaha feljegyzett harmadik legerősebb földmozgás olyan erős volt, hogy átmenetileg még a Föld forgását is megváltoztatta,
nyomában pedig azonnal hatalmas hullámok indultak meg minden irányban.
Ezek először Indonézia szigeteit érték el, a legnagyobb pusztítást Szumátra északi részén, Banda Aceh város környékén okozták. Hiába működött az országban cunami-előrejelző rendszer, nem volt idő figyelmeztetni az embereket.
Egy órával később érték el a hullámok Thaiföldet, ahol a karácsonyi ünnepek alatt tömve voltak az üdülőhelyek turistákkal.
Újabb fél órával később Srí Lankára csapott le az ár, 800 kilométernyi partvonalat elmosva. Később elérte Indiát, sőt még a 8 ezer kilométerre fekvő Dél-Afrikában is követelt áldozatokat.
Összesen 14 országot érintett a cunami. Az áldozatok számát lehetetlen megbecsülni, sokak holttestét sosem találták meg, magával ragadta őket a tenger.
Sok volt a súlyos sérült is, a leginkább érintett területeken komoly gondot okozott az ellátásuk. Családok, barátok keresték szeretteiket, akiktől az árhullám érkezésekor szakadtak el.
Srí Lankán például egy két hónaposnak tűnő csecsemőt találtak teljesen egyedül. Mivel képtelenség volt megállapítani a személyazonosságát, a kórházban csak a 81-es babaként hivatkoztak rá. Mint kiderült, szülei mindketten túlélték a katasztrófát, amikor azonban el akarták hozni gyermeküket a kórházból, akadályba ütköztek: a hatóságok csak DNS-teszt és többhetes huzavona után adták ki őt.
A 2004. december 26-i katasztrófa méreteit nehéz szavakba önteni. Az árhullám által elöntött területeken nem csupán az épületek és az infrastruktúra pusztulása nehezítette az újrakezdést, még nagyobb gondot jelentett az ivóvíz szennyeződése, ami további halálesetekhez vezetett.
Borítókép: A cunami pusztítása Thaiföldön (Fotó: Saeed Khan/AFP)
