Ferenc pápa beszédében felidézte, hogy Jézus születése idején népszámlálást tartottak. Megjegyezte, Jézus születésekor Betlehemben a népszavazás számaival voltak elfoglalva, jártak-keltek az emberek, erről-arról beszéltek, nem adtak szállást Jézusnak, aki mellett csak Mária, József, a pásztorok és a három király voltak. Tőlük tanuljunk – mondta a pápa.
Miközben a császár a világ lakosait számlálta, Isten majdnem elrejtőzve lépett a világba; miközben az uralkodó megpróbált a történelem nagyjai közé emelkedni, a történelem Királya a kicsiség útját választotta. A hatalmasok közül senki sem vette őt észre, csak néhány pásztor, aki a társadalom peremére szorulva élt
– hangoztatta Ferenc pápa.
Szenteste szívünk Betlehemben van, ahol a béke hercegét, Jézust a „háború vesztes logikája elutasítja, a fegyverek üvöltésével, amelyek ma is megakadályozzák, hogy szállásra leljen a világban” – idézte az egyházfő Lukács evangéliumának Jézus születésére vonatkozó részét.
A pápa úgy vélte, az emberek diktálta történelemben a világ hatalmat és dicsőséget keres, mindent sikerrel és eredménnyel mér, számokkal, pontosan úgy mint egy népszámlálás során. A teljesítmény rögeszméjében élünk – fogalmazott. – Isten nem teljesít, nem felülről lefele hat erővel, hanem alulról, szeretettel – tette hozzá.
A pápa szerint az emberek gyakran pogány istent imádnak: hatalmas úrként képzelik el, aki a világi sikert, a fogyasztás bálványozását támogatja. Olyan istent, aki távol van és sértődékeny, segíti, aki szerinte jól viselkedik és megharagszik a rosszakra. Egy emberre formázott istent, aki csak arra hasznos, hogy megoldja a problémáinkat, megszabadítson a bajoktól, és sajátjait segíti másokkal szemben.
Ezzel szemben az igazi Isten „nem használ varázspálcát, nem a mindent és azonnal kereskedelmi jelszó istene, nem ment meg minket gombnyomásra, hanem a közelünkben van, hogy belülről változtassuk meg a valóságot” – fejtette ki Ferenc pápa. Hangoztatta, a karácsony sem a mézes-mázos érzelmek és a világi kényelem keverékének ünnepe, a jászol Isten arcát fedi, ami nem más, mint irgalom, könyörület, szeretet.
