„Sok, térségben élő keresztény aggodalommal tekint az iszlamista politika és pártok térnyerésére a XX. század utolsó harmada óta, tartva attól a potenciális veszélytől, amelyet ezek jelentenek teljes körű állampolgári jogaikra nézve” – emelte ki tanulmányában Tárik Meszár. Az Eurázsia Központ és a Migrációkutató Intézet vezető kutatója arra mutatott rá, hogy a „politikai instabilitás és a háborúk közepette a vallási kisebbségek nagyobb erők közé szorultak, és egyre jelentősebb számban is emigráltak”. A különböző terrorszervezetek és milíciák ugyanis sorra vették őket célba és kulturális örökségüket is részben megsemmisítették, azzal vádolva a kisebbségeket, hogy a Nyugat szövetségesei.
Elég csak megemlíteni a polgárháborút és radikális dzsihadista csoportok térnyerését Szíriában, valamint Irak amerikaiak általi invázióját, majd az azt követő, felekezetek közötti erőszak kirobbanását és az Iszlám Állam terrorszervezet felemelkedését. De további töréspontok is kialakultak a térségben, mint például a török kormány és a kurd szeparatisták közötti erőszak, vagy a hosszú évtizedek óta meg nem oldódó izraeli–palesztin konfliktus
– sorolta a szakértő, hozzátéve: mindezek továbbra is hátrányosan érintik az arab nemzetállamok őshonos etnikai és vallási csoportjait.
Tárik Meszár szerint a nem muszlim csoportok üldöztetése legtöbbször nem állami szinten valósul meg. „Komoly problémát jelent, hogy az egyes kormányok uralma nem fedi le az adott ország teljes területét, ami az irányításukon kívül eső katonai szervezetek (milíciák) megerősödéséhez vezetett” – fogalmazott. Kiemelte, tovább rontja a helyzetet az is, hogy több országban nincs szekuláris vezetés, aminek következtében „a szélsőséges vallási gondolkodás túlzott befolyást gyakorol a közéletre, ami negatívan érinti a kisebbségi csoportokat”.
Az előbb ismertetett tényezők egyértelműen ösztönzik a kivándorlást Nyugat-Európába (pl. Egyesült Királyság és Svédország), az Egyesült Államokba és Kanadába, valamint Ausztráliába
– tette hozzá.
