Még mindig sokkoló látvány fogadja az újságírókat a mészárlás helyszínén.
A lakások arról árulkodnak, hogy a családok egyik percben még mindennapi életüket élték, a másik percben pedig a gyilkos terroristák áldozataivá váltak.
A támadók akkora pusztítást végeztek, hogy az épületek felismerhetetlenné váltak: minden otthonban nyomot hagytak a terroristák géppuska- és gránátpusztításai a falakon, némelyik a tűztől teljesen feketévé vált.
Máshol vér borítja az ajtókat és a bútorokat.
Az asztalokon ott maradtak a játékok, a mosogatóban az elmosásra váró edények, néhány otthonban, bár a szekrények nyitva vannak, a ruhák összehajtva hevernek a polcokon. A falra szerelt tévék leszakadtak, a hűtőszekrény ajtajára függesztett családi fotóknak pedig csak nyomait látni.
Romok borítanak mindent. Az épületek verandáján fél pár cipők, táskák és ruhadarabok hevernek, a kinti bútorok összetörve fekszenek egymás hegyén-hátán, sok helyen a tető- és az oszloptartó gerendák is beomlottak. A lakások között még a hátrahagyott autók roncsait is látni: némelyik kevés sérüléssel megúszta a terroristák támadását, ám a legtöbb járművet a gránátok szaggatták szét.
Az egyik épület mellett a tárolóban gyerekbiciklik sorakoznak.
Kfar Azában már nem él senki, az egykor virágzó kibucot most izraeli katonák lepik el. Megmutatják, hogy a Hamász-terroristák pontosan hol törtek be: egy szögesdróttal felszerelt kapun keresztül érkeztek motorokon, melyen átjutva már semmi sem állította meg őket, hogy lemészárolják a védtelen civileket. A feltört kapunál állva jól látszanak a Gázai övezet csupán néhány kilométerre fekvő, nem is olyan távoli első épületei...
