– A napokban érkezett Budapestre a Pro-Izrael konferenciára. Nem sok időt töltött itt, már utazik is haza Izraelbe. Hogyan élte meg a háború kirobbanását?
– Szombat reggel minden izraeli a szirénák hangjára ébredt fel, több mint hatezer rakétát lőttek ki az országra a Gázai övezetből aznap. A Hamász terroristái a légi támadásokat csak arra használták, hogy eltereljék a figyelmet a még súlyosabb támadásról: a Gázai övezet és Izrael közötti határkerítésen több helyen áttörtek és mintegy 22 izraeli települést de facto elfoglaltak. Ezután házról házra járva sorra mészárolták le az embereket, mindenkit megöltek, aki az útjukba került. A holttestek megszámlálása még most is tart, nem tudjuk, hogy pontosan hány halálos áldozatot hagytak maguk után. Néhány házba bejutni sem lehet, mert robbanószerkezetekkel szerelték fel őket, hogy mindenkivel, aki segíteni akar ezeknek az embereknek, végezzenek. Nagyon sok fénykép és videófelvétel van mészárlásokról, a holokausztra emlékeztetnek. Egész családokat, a csecsemőktől az idősekig, mindenkit kivégeztek. Egy várandós nőnek a hasába szúrták a kést, fotókon látni lehet, hogy benne volt még a megszületetlen gyermeke. Borzalmas. Nagyjából három-négy órába telt, mire megértettük, mi történik, a hadsereget azonnal mozgósítottuk. Először úgy döntöttem, nem jövök Budapestre, de meggondoltam magam, mert láttam, hogy most még inkább fontosabb részt venni a konferencián és elmesélni, mi történt.