Itt az újabb háború: Izrael a Hamász után a Hezbollahnak is nekimegy

Izrael hétfőn légi támadásokat indított a Hezbollah libanoni síita milícia ellen. A nagyszabású offenzívában több mint 500 ember életét veszítette. A csapások kedden is folytatódtak, a fővárost sem kímélve. Gáza után ez már egy újabb háború nyitánya? Hogy fogadták a történetet a libanoniak? Lapunk Bejrútban érte utol Dahrouge Elias libanoni–magyar Közel-Kelet-szakértőt.

Szidón, 2024. szeptember 24. A dél-libanoni falvak elleni izraeli légicsapások elõl menekülõ család autója Bejrútban 2024. szeptember 24-én. Libanoni források szerint az elõzõ nap 492 ember, köztük 35 gyermek vesztette életét a Dél-Libanon elleni izraeli légitámadásokban. MTI/AP/Haszan Ammar Fotó: Haszan Ammar

– Pánik van, de nem nagy, inkább a félelem és aggodalom tetten érhető – festette le a helyzetet lapunknak Bejrútból Dahrouge Elias, miután Izrael több száz életet követelő csapássorozatot mért Libanonra hétfőn. A libanoni–magyar kutató, Közel-Kelet-szakértő elmondta, a déli határsávból tömegek – óvatos becslések szerint is 300-400 ezer ember – indult meg az északi részek felé. 

– Hatalmas dugók alakultak ki. Ismerek olyat, aki 120 kilométert 16 óra alatt tett meg – magyarázta. 

Elmondása szerint hétfőn már a fővárosban is kígyóztak a sorok a benzinkutak előtt, de keddre ezek is eltűntek.

Hiába a többmilliós libanoni diaszpóra, a szakember a külföldet megcélzó, a 2015-ös válsághoz hasonló menekülthullámmal ugyanakkor nem számol. Rámutatott, hogy a többség rokonoknál, vagy átmeneti szálláshelyeken országon belül biztonságba húzódhat. Úgy vélte, ebből a szempontból nagyobb gondot jelenthet az a másfél millió szíriai menekült, aki az országban él – ők hamarabb megindulhatnak.

A dél-libanoni falvak izraeli légicsapások elõl menekülõ lakóinak autói a Bejrút felé vezetõ úton, a dél-libanoni kikötõvárosban, Szidónban 2024. szeptember 24-én.
MTI/AP/Mohammad Zaatari

Nyílt háború jöhet?

Izrael bejelentette, hogy Gáza után észak felé fordul a figyelme, majd kiterjedt csapássorozatot indított, elsősorban dél-libanoni célpontok ellen. Vajon mi lesz a következő lépés, jelenthet ez újabb háborút? Dahrouge Elias emlékeztetett, annyiból nincs ebben semmi újdonság, hogy október 7. után a Hezbollah nyitott egy úgynevezett „szolidaritási frontot”, hogy lekösse az izraeli hadsereg egy részét. – Azóta háború dúl – ha nem is nyílt háború. Kétségtelen, hogy ez most szintet lépett. Huszonnégy óra lefogása alatt több mint 1500 célpontra mértek csapást, amely legalább ötszáz életet követelt. Összehasonlításképpen: a 33 napig tartó 2006-os háborúban becslések szerint 1200 civil és 500 Hezbollah-harcos halt meg – vont párhuzamot.

A szakember sietett leszögezni: az elmúlt év azt bizonyította, hogy minden forgatókönyv lehetséges, a felek sorra lépték át a korábban húzott vörös vonalakat. Mégis úgy vélte, bár a helyet képlékeny, egyelőre nem várható újabb, jelentős szárazföldi hadműveletekkel járó, nyílt és kiterjedt, akár regionális háború. 

– A Hezbollahak nem lenne érdeke, eszük ágában sincs feláldozni magukat. Izraelnek sem érdeke, jól megtanulták azt a leckét 2006-ban, hogy egy szárazföldi behatolás mennyire veszélyes – fejtette ki. 

Rámutatott, hogy Izrael még a Hamásszal sem tudott elbánni teljesen Gázában, márpedig a Hezbollah sokkal erősebb, különösen a gerilla-hadviselésben. – Nem véletlenül üzente Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője: „Isten hozott titeket Dél-Libanonban”. A hegyes, völgyes, kiterjedt alagútrendszerrel kiépített, városokkal tarkított területről biztosan nem fognak győztesen hazatérni – figyelmeztetett.

Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy a Hezbollah szövetségesének és szponzorának, Iránnak sem érdeke egy nyílt háború. – Teheránnak a Hezbollah az egyik aduja. Nem most fog megkockáztatni egy háborút, amin sokat veszíthet – vélekedett. Szerinte jól mutatja, mi várható Irántól, hogy hétfőn az ENSZ előtt is azt hangoztatták, készen állnak a nukleáris tárgyalások újraindítására. – Az elnök pedig minap egyenesen azt mondta az iráni és amerikai testvérnépek – tette hozzá. Hogy akkor mi várható? A szakértő arra számít, hogy a háború el fog tartani egy darabig, de főként precíziós csapásokkal, esetleg különleges egységek bevetésével. Várakozásai szerint valószínűleg nem is lesz megoldás addig, amíg a nemzetközi közösség nem rak az asztalra egy diplomáciai kiutat, mint 2006 után az ENSZ 1701-es határozatával.

A szeptember 20-i izraeli rakétacsapás helyszínén takarítják a romokat Bejrút túlnyomórészt síiták lakta déli elõvárosában, Dahijében 2024. szeptember 23-án. Libanoni források szerint 31 ember, köztük három gyermek életét vesztette. Az izraeli hadsereg szerint megölték Ibrahim Akilt, a Hezbollah síita milícia műveleti parancsnokát és a Radván nevű elitegység kb. tíz magas rangú vezetőjét.
MTI/AP/Haszan Ammar

Hol marad a Hezbollah válasza?

És hogy mit szólnak ehhez a libanoniak? Dahrouge Elias elmondása szerint természetesen most mindenki dühös Izraelre, „rettenetes és barbár bombázásnak” tartják a támadásokat. Ugyanakkor a Hezbollah mögött sem sorakozott fel a társadalom. – Libanon 17 felekezetből áll. Nem áll mindenki a Hezbollah mögött, még a síiták sem. 

Sokan azt kérdezik: miért éppen a legkisebb és leggyengébb országnak kell tennie valamit, miközben a nagy arab államok hallgatnak? – festette le a közhangulatot. 

Hozzátette, még a Hezbollah hívei is azon értetlenkednek: hol van a sokat hangoztatott elrettentőképesség, vagy mégis minek kell még történnie, hogy bevessék azokat?