Egy időben két háborút vív Ukrajna: egy fizikait a fronton Oroszországgal és egy információsat, szövetségesei lelkesedésének életben tartásáért – írja a The American Conservative amerikai hírportálon megjelent cikkében Mark Episkopos, a Quincy Institute for Responsible Statecraft amerikai agytröszt kutatója. E kettő közül pedig a második legalább olyan fontos, mint az első, mert nyugati segítség nélkül Ukrajna tehetetlen lenne. A nyugati szövetségesek körüludvarlása viszont sokszor kerül szembe a hadászati logikával – mutat rá a kutató.
Ezt a dinamikát láthatjuk működni a Donbászban, ahol Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem szívesen dönt az ostromlott városokból való kivonulásról, mert az rosszul mutatna a Nyugat szemében. Ebben a logikában értelmezhető az a szerző által sokkolónak nevezett döntés is, hogy augusztus elején az ukránok ahelyett, hogy megerősítették volna a heves támadás alatt álló Donbász védelmét, inkább benyomultak Oroszország kurszki régiójába.
A kurszki behatolás pedig pontosan a kívánt hatást hozta, legalábbis az információs fronton
– írja Episkopos.
Míg a nyugatiak ujjongva fogadták a kurszki betörés hírét, nem szabad megfeledkezni a „zord valóságról”. Az ukránok tisztában vannak vele, hogy nem nyerhetik meg a felőrlő háborút, így a ritkán lakott és kevéssé védett terület megtámadásával kedvezőbb alkupozíciót próbálhattak elérni. Az elfoglalt orosz területeket cserealapként használhatnák fel egy esetleges tárgyaláson, az orosz megszállás alatt álló ukrán területekért cserébe.
Csakhogy az ukrán erők nem tudtak elég mélyre nyomulni a kulcsfontosságú első 48-72 órában, és nem jutottak el a kurszki atomerőműig, amelynek elfoglalása valós dilemma elé állíthatta volna Moszkvát. Az oroszok pedig nem tették meg az ukránoknak azt a szívességet, hogy a Donbászból csoportosítsanak át csapatokat.
Még nagyobb probléma, hogy az elméleti alku tárgyát képező területek nem egyforma értékűek, ráadásul Ukrajnának nincs is meg a kapacitása arra, hogy az elfoglalt területeket tartósan az ellenőrzése alatt tartsa, így az oroszok könnyedén visszaszerezhetik anélkül, hogy bármilyen engedményt tennének.
Zelenszkij viszont igen nehéz helyzetbe került, mert egyrészt tudja, hogy az elfoglalt terület nem tartható, és a kurszki jelenlét igen sokba kerül Ukrajnának a Donbászban, másrészt viszont nem vonulhat vissza a katonai logikának engedelmeskedve, mert az a Nyugat szemében kudarcot jelentene.
Bár Kijev érezhetően tisztában van azzal, hogy nem nyerheti meg a háborút és sürgeti az idő, egyelőre semmi jele annak, hogy kikristályosodjon egy „világos, gyakorlatias keretrendszer”, amellyel lezárható lenne az orosz–ukrán háború, amelynek nincsenek nyertesei, de amely valós és növekvő kockázatot jelent az Egyesült Államok érdekeire és az európai biztonságra nézve – vonja le a következtetést Episkopos.
Az orosz haderő még az ukránok adatai szerint is 355 négyzetkilométernyi ukrán területet kebelezett be csak augusztusban, nemrég pedig az orosz csapatok néhány nap alatt elfoglalták a kulcsfontosságú logisztikai központnak számító Pokrovszk város egyfajta védvonalát jelentő Novohrodivka és Karlivka városokat – mutat rá az RBC-Ukraine ukrán hírportál.
Az oroszok által Pokrovszk elfoglalására kitűzött október 1-jei határidő nem tűnik reálisnak, azonban a pesszimista forgatókönyvek szerint szeptember végén, az optimista verzió szerint novemberben megindulhat a város ostroma.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/Nemes János)
Orosz–ukrán háború 
