Ez történhet, ha egy háborúban túl sok mindent bízunk a mesterséges intelligenciára

A mesterséges intelligencia kitörési pontot jelenthet az országok számára, az, hogy ki kerül ki győztesen a technológiai versenyfutásból, eldöntheti a következő évtizedek hatalmi viszonyait – hívta fel a figyelmet lapunknak Nyáry Gábor, a Milton Friedman Egyetem geopolitikai és biztonságpolitikai oktatója, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Intézetének kutatója. A szakértő szerint fontos, hogy szülessen egy olyan szabályozás, amely nem korlátozza a szükségesnél jobban az innovációt, de kiküszöböli a technológiából adódó veszélyeket és visszaéléseket.

Illusztráció (Forrás: Pixabay)

Bár az a platform, amely az átlagemberek számára is elindította a mesterséges intelligencia (MI) forradalmát, mindössze két éve van velünk, az MI fejlődése nagyjából hetven éve kezdődött, és nem is egyetlen, hanem sok egymáshoz kapcsolódó technológiáról van szó – mondta el lapunknak Nyáry Gábor, a Milton Friedman Egyetem geopolitikai és biztonságpolitikai oktatója, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Intézetének kutatója. Az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia képes új tartalmakat előállítani, ennek ellenére „nem okos abban az értelemben, mint az ember, hanem megpróbál statisztikai alapon valószínűségeket előrejelezni” – mutatott rá a szakértő.

A technológia alapvetően mindig nagyon fontos tényezője a politikának. Sokszor a belpolitikának is, főleg a belső biztonsági kérdéseknek, a nemzetek egymás közötti kapcsolódásban, vetélkedésében, versengésében pedig a mindenkori csúcstechnológiának mindig is nagy szerepe volt – mondja Nyáry Gábor.

A technológiai fejlesztésből egy-egy nemzet előnyt tud kovácsolni, és ebben a mesterséges intelligencia sem különbözik. Most azonban egy olyan újításról van szó, amely generális, tehát az élet minden területét átalakítja, jelentőségében például az elektromossághoz hasonlítható.

Ha az a kérdés, hogy hol kapcsolódik a geopolitikához, a hatalmi politikához, nyugodt szívvel tudom azt mondani, hogy mindenhol. Mindenben részt fog kapni, nem is kicsit

– hívta fel a figyelmet a professzor.

A nagypolitikában is nagy a jelentősége, nemzeteket tehet technológiai fölény birtokosaivá a gazdaságban, de a fegyverkezésben is. Mind a kettő nagyon fontos, és össze is függnek, hiszen a politikai-katonai hatalom gyakran jár kéz a kézben a gazdasági erővel

– tette hozzá.

Nagyon éles versenyfutás folyik már most is egyrészt azok között a nagyhatalmak között, amelyek az elmúlt évtizedek meghatározó szereplői voltak, vagyis egyrészt az Egyesült Államok és a Szovjetunió örököseként Oroszország, másrészt néhány a korábbi hatalmából sokat elvesztő, de továbbra is jelentős potenciállal rendelkező európai állam, például Nagy-Britannia, Franciaország, vagy Németország részvételével.

Ezeknek az országoknak a szemében a mesterséges intelligencia egy olyan kulcsterület, egy olyan kitörési pont, ahol adott esetben a következő évtizedek hatalmi viszonyai dőlhetnek el

– világított rá Nyáry Gábor.

Hogy a politikusok mennyire tisztában vannak az MI jelentőségével, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2017-ben egy nyugati folyóiratban megjelent cikkében úgy fogalmazott, hogy aki a mesterséges intelligencia technológiákat belátható időn belül uralni fogja, az fogja az elkövetkező évszázadban a világot is uralni.

Úgy gondolom, hogy ezzel a mondásával nincs egyedül, azt látom, hogy a legélesebb küzdelem éppen a csúcstechnológiák birtoklásáért, illetve a riválisoknak a csúcstechnológiából való kirekesztéséért folyik. Gondoljunk csak az Egyesült Államok és Kína közötti, most már évek óta tartó, de egyre jobban elmérgesedő konfliktusára. Ezt úgy is szokták nevezni, hogy csipháború, és itt csipeken olyan speciális áramköröket kell érteni, amelyek a mesterségesintelligencia-technológiát alkalmazó eszközök működtetéséhez kellenek, és ezeket nagyrészt Tajvanon, illetve Dél-Koreában gyártják

– emelte ki a szakértő.

Van azonban egy másik kulcsfontosságú berendezés is, amely ezeknek a csipeknek az előállításához szükséges, gyakorlatilag olyan, mint egy hatalmas fénymásoló. Ezt egy holland cég gyártja gyakorlatilag a világon egyedül, és nem véletlen, hogy hatalmas nyomás van rajtuk, hogy Kínának ne adjanak el belőle – tette hozzá.

Egy nagyon furcsa, eszközökben nem nagyon válogató versenyfutásnak vagyunk tanúi, amelynek a technológia a közvetlen tárgya és terepe, de amiért folyik, az a hatalom, méghozzá a globális hatalom

– foglalta össze a helyzetet a professzor, hozzátéve, hogy éppen ezért a legnagyobb küzdelem elsősorban a közel három évtizede globális dominanciával rendelkező Egyesült Államok és a relatíve új kihívóként megjelenő Kína között folyik.

A hadászatban már régóta valóság a mesterséges intelligencia

Bár a hírekben nem kapott nagy nyilvánosságot, az Egyesült Államok hadserege az afganisztáni hadműveletben több nagyon fontos mesterségesintelligencia-technológiát is bevetett a tálibokkal szemben, „és azt mondják, hogy nem is csekély eredménnyel” – emlékeztetett Nyáry Gábor, aki szerint a közel-keleti konfliktusnak is, ha nem is főszereplőivé, de nagyon fontos szereplőivé váltak ezek a technológiák. Az izraeli hadsereg alkalmazott több ilyen MI-alapú fejlesztést például célpontok meghatározására.

Mindezek azonban az eredményesség mellett a technológiával kapcsolatos problémákra is rávilágítottak. 

A leggyakoribb félelmek közül az egyik a „gyilkos robotok” képe, tehát hogy a technológia odáig fejlődik, hogy fizikailag is az emberiség ellen fordul. A másik a „robotok elveszik a munkánkat” gondolata, és bár bizonyos példák vannak erre, ugyanakkor ezek a félelmek talán túlzóak, még akkor is, ha szinte percenként nyílnak meg újabb és újabb alkalmazási területek, így nehéz megjósolni a kimenetelt.

Én eddigi tapasztalataim alapján azt valószínűsítem, hogy sokkal inkább olyan, az emberi tevékenységet támogató eszköz keletkezik most a szemünk láttára, ami nem elvesz munkát, hanem hozzásegít

– mondta a szakértő, hozzátéve hogy a technológiának mindig megvannak a veszélyei, az csak egy eszköz, amit akárcsak egy kést, jóra és rosszra is lehet használni.

Erre reagálva nagyon sokan, nem csupán állami szereplők, de vállalati körök is, dolgoznak azon, hogyan lehetne a mesterséges intelligenciával kapcsolatban egy olyan átfogó, lehetőleg nemzetközi szinten is érvényesíthető jogi rendszert kidolgozni, ami biztosítaná a technológiában rejlő lehetőségek kiaknázását és az innováció lehetőségét, ugyanakkor amennyire lehetséges, kiküszöbölné a visszaéléseket.

Erre számtalan elképzelés és módozat született, hiszen a technológia is sokrétű

–  mutatott rá Nyáry Gábor.

A szabályozásra pedig nagy szükség van, mert már ma is igen veszélyes dolgokra lehet használni a mesterséges intelligenciát. Például taktikai szinten, a közvetlen harccselekmények támogatására, az abban való emberi szerepvállalás segítésére.

A nagy probléma az, hogy ezek a technológiák nem mindenhatók, nem tökéletesek. A háborúban való alkalmazásuk veszélye is ebből származik, hiszen ha ezekre a nem tökéletes döntéseket hozó technológiákra túlságosan sokat bíz rá az ember, az beláthatatlan következményekkel járhat

– magyarázta a professzor.

A gép egy adott százalékos valószínűséggel tud becslést adni, így ha egy számítógépen futó szoftver emberek életéről szóló döntéseket hozhat meg, annak sok ártatlan ember eshet áldozatul. Ennek a technológiai lehetősége ma is fennáll, és az első alkalmazásait is láttuk, ami súlyos problémákat vet fel.

Az ügy annyira súlyos, hogy amennyire én ismerem, a világ jelentős hadseregei, beleértve az olyan óriási haderőket, mint az Egyesült Államok hadserege egészen szigorú doktrínaként, azaz alapelvként rögzítette és rögzíti azt, hogy mesterségesintelligencia-technológiák alkalmazása nem történhet meg úgy, hogy az utolsó lépcső, az utolsó döntési kompetencia ne egy ember kezében legyen, hiszen az vállalhatatlan fenyegetést jelentene

– számolt be róla Nyáry Gábor.

A szakértő szerint ahol alapvető változást hozhat az MI a hadászatban, az a szállítás, a logisztika, a személyügyi adminisztráció, a raktárkészletek nyilvántartása, a nagy hadműveletek technikai mozgásainak a megszervezése. A második világháborúban az 1944-es normandiai partraszállás megtervezésén több ezer ember dolgozott több mint másfél éven keresztül. Ma sokkal bonyolultabbak a hadseregek, és neves amerikai szakírók szerint ez az a terület, ahol a mesterséges intelligencia villámgyorsan és hihetetlen mértékben képes a hadseregek működését felgyorsítani.

Sokszor van mitől félnünk, csak nem az, amitől gondolnánk, és néha az igazi fenyegetés sokkal kevésbé drámai és látványos, mint azt látjuk, vagy láttatni szeretnék velünk

– foglalta össze Nyáry Gábor.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)