Nem véletlen, hogy a demokraták nem válogattak az eszközökben, ha az idei amerikai elnökválasztásról volt szó. Eleinte igyekeztek Joe Bident versenyben tartani, hogy ezáltal kihasználhassák a regnáló elnök pozíciójából adódó előnyöket. Amikor a júniusi elnökjelölti televíziós vita során a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az idős államfő gyakorlatilag már alkalmatlan nem csupán a kampányolásra, de a feladatai ellátására is, visszalépésre kényszerítették.
Kamala Harris alelnök úgy lett a Demokrata Párt elnökjelöltje, hogy semmilyen előválasztáson nem kellett megmérettetnie magát, és kampánya elképesztő, másfél milliárd dollárnyi adományt kapott, amit mindössze száz nap leforgása alatt sikerült is elköltenie.
A kampánycsapat a gazdag családból származó Donald Trump ellenében átlagos amerikaiként igyekezett beállítani Harrist és alelnökjelöltjét, Tim Walz missesotai kormányzót, és ennek érdekében nem riadt vissza a hazugságoktól sem. Harris például azt mondta magáról, hogy egyetemistaként a McDonald’sban is dolgozott, azonban erre a tényellenőrzők semmilyen bizonyítékot nem találtak. Trump pedig képes volt a maga javára fordítani a sztorit, amikor a kampány hajrájában beállt dolgozni az egyik gyorsétterembe.
Tim Walzról a katonai múltját felhasználva igyekeztek elhitetni, hogy megbízható és kiváló vezetői képességekkel bíró politikus. Csakhogy hamarosan előálltak a korábbi katonái, akik beszámoltak róla, hogy Walz akkor lépett ki és hagyta cserben őket, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egységet Irakba vezénylik.
A demokraták az általuk irányított államokban a választói névjegyzéket is célba vették. A fő szabály szerint az amerikai polgároknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy leadhassák a szavazatukat. Ennek szabályai és határidői államonként eltérők.
Az elmúlt évtizedben több állam is változtatott ezen a rendszeren, kezdve Oregonnal, amely 2015-ben vezette be az úgynevezett automatikus választási regisztrációt (AVR). Ma már huszonnégy állam alkalmaz hasonló rendszert, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a különböző állami nyilvántartások, elsősorban a jogosítványok adatai alapján állítják össze a választói névjegyzéket.
Az AVR mellett azzal szoktak érvelni, hogy megkönnyíti a hátrányos helyzetű csoportok tagjai számára a szavazati joguk gyakorlását. A rendszer hátulütőiről már kevesebb szó esik, de választást megelőző hónapokban két államban is botrány robbant ki az AVR segítségével összeállított névjegyzék miatt.
Az úttörő Oregonban például 2021 óta 306 olyan személy került fel a választásra jogosultak listájára, akiknek nincs amerikai állampolgárságuk, tehát nem szavazhatnának. Ráadásul ketten közülük az azóta tartott voksoláson éltek is a lehetőséggel.
A Tim Walz demokrata alelnökjelölt által irányított Minnesota államban szintén vizsgálat indult a választói névjegyzék korrektségével kapcsolatban. Kevin Cline, a Republikánus Nemzeti Bizottság választási integritási tanácsadója és David Hann, a Minnesotai Republikánus Párt elnöke levélben jelezte a Walz-kormányzatnak, hogy egy az államban legálisan élő, de állampolgárság nélküli személy is kapott előválasztási szavazólapot anélkül, hogy regisztrált volna a szavazásra.
A demokrata adminisztráció mindkét államban azzal érvel, hogy bár tényleg történt hiba, a választói névjegyzékben szereplő adatokat folyamatosan ellenőrizték a voksolás előtt. Csakhogy mindkét állam (és összesen mintegy húsz) lehetővé teszi, hogy akár illegális migránsok is kaphassanak jogosítványt, ami felveti a kérdést, hogy mennyire gyakoriak, és pontosan hány személyt érinthettek az efféle pontatlanságok.
A betonbiztos demokrata fellegvárként elkönyvelt Kalifornia (amely a legtöbb, ötvennégy elektort küldi az elektori kollégiumba) semmit sem bízott a véletlenre. Az állam kormányzója, Gavin Newsom nem sokkal az elnökválasztás előtt törvénnyel tiltotta meg, hogy a szavazni kívánóknak igazolniuk kelljen a személyazonosságukat.
Texas állam főügyésze kénytelen volt pert indítani a Biden–Harris-kormányzat belbiztonsági minisztériuma ellen, ugyanis az nem volt hajlandó segítséget nyújtani az államnak csaknem félmillió potenciálisan illegális szavazó adatainak ellenőrzéséhez. Itt a problémát az okozta, hogy a szóban forgó személyek más államban kiadott dokumentumokkal regisztráltak a voksolásra, Texasnak pedig nem volt módja ellenőrizni az állampolgárságukat.
A választói névjegyzékek mellett a közvélemény-kutatások is a manipuláció áldozatául estek. A választás után a Harris-kampány vezető munkatársai maguk ismerték el, hogy miközben a fősodratú médiában egymás után láttak napvilágot a demokrata alelnök vezetését mutató felmérések, a kampány belső használatra készített felmérései szerint Harris sosem vette át a vezetést.
A valóságtól elrugaszkodott „közvélemény-kutatások” iskolapéldája a fősodratú média által agyonsztárolt Ann Selzer, akinek Iowa államra vonatkozó felméréseit rendkívül pontosnak tartották. Selzer néhány nappal a választás előtt háromszázalékos Harris-előnyt mért, a szavazók azonban alaposan rácáfoltak: Trump 13 százalékos előnnyel nyert, tehát Selzer tévedése 16 százalékra rúg. A megválasztott elnök azóta bejelentette, hogy az ügyet perre viszi.
Georgia államban viszont amiatt kellett bíróságra mennie a republikánusoknak, mert az egyik megye demokrata vezetése a levélszavazatokkal próbált trükközni. Cobb megye hatóságai engedélyezték, hogy olyan levélszavazatok is beleszámítsanak a végeredménybe, amelyek a választás napja után érkeznek be. A georgiai legfelsőbb bíróság azonban úgy határozott, hogy csak a választás napján helyi idő szerint 19 óráig beérkező levélszavazatokat lehet megszámolni.
Borítókép: Szavazólap az amerikai elnökválasztáson (Fotó: Getty Images/AFP)
