Párizsban az európai vezetők kijelentették, hogy nélkülük nem lehet békét kötni, és fokozni fogják erőfeszítéseiket Ukrajna támogatására. Képes-e Európa önállóan finanszírozni és fenntartani Ukrajna védelmét, ha az Egyesült Államok szerepe csökken?
Néha hatalmas szakadék tátong a nyilatkozatok és a valóság között. A világ, amely felé tartunk, erős és határozott országok számára készült. Európa nem egy ország, és nem is egy erős, integrált katonai és gazdasági hatalom. Az Ukrajna feletti ellenőrzése lassan eltűnik. Az EU többször is kijelentette, hogy a háborút a teljes felszabadulásig folytatni kell. Ez a hozzáállás delegitimálja a tárgyalóasztalnál való részvétel iránti igényt
mondta lapunknak Ramachandra Byrappa, a Külügyi Intézet vezető kutatója, hozzátéve:
Európának nincsenek eszközei arra, hogy háborús körülmények között finanszírozza Ukrajna védelmét. Szinte nincs is gazdasági növekedése.
A szakértő szerint Európának számos kihívással kell szembenéznie: a saját mesterségesintelligencia-pólus hiánya, a digitális szakadék, az új fenyegetések az Északi-sarkvidéken és az Egyesült Államokkal való kapcsolatok, miközben a társadalom a szétesés szélén áll.
A dilemma tehát az ukrajnai háború finanszírozása és a további hanyatlás és szétesés elkerülése között áll.
Ramachandra Byrappa kiemelte:
Az Egyesült Államok nem akarja Európát független szereplőként látni a világ színpadán. Harminc évvel ezelőtt Európa volt az USA igazi kihívója, nem Kína. Aztán az USA kitalálta a globalizációt, hogy Európa ipari kapacitását pusztítsa azzal, hogy azt Kínába helyezi át. Putyin elnök az úgynevezett közös otthon koncepcióját javasolta, amit elutasítottak.
Emlékeztetett: Franciaország az 1990-es években élen járt a digitális innovációban, de Németország és Európa többi része kigúnyolta az egész Európára kiterjedő digitális forradalomra vonatkozó francia javaslatot.
A szakértő szerint Európának lehetősége van arra, hogy az indo-mediterrán szuperrégióval való összekapcsolódással újjáéledjen, de várjuk meg, hogy Európa mennyire kreatívan szalasztja el ezt a lehetőséget.
Úgy tűnik, Európa a saját maga ellensége. Ahhoz, hogy helyet foglalhasson a globális kormányzás asztalánál, valakinek kell lennünk, jelenleg Európa láthatatlan.
Ramachandra Byrappa arról is beszélt, hogy a Baltikum helyzete különösen érdekes, mert szükségük van Amerikára. Nem hiszik, hogy Európa önállóan meg tudja védeni őket, illetve nem akarják, hogy Oroszország győzzön vagy erős pozíciót szerezzen Ukrajnában, mert ők lehetnek a következők. Ezért a Baltikum nem akar rossz viszonyba kerülni a Trump-adminisztrációval, de a többi európai ország kicsit keményebben akarná támogatni Ukrajnát, ha nem kerülnek a tárgyalóasztalhoz. Ezáltal megosztott az európai hozzáállás, így elképzelhető, hogy Európa egységesen nem fogadja el a végmegállapodást.
Hosszú távú normalitás a cél
A szakértő szerint látszik, hogy „mind az Egyesült Államok, mind Oroszország szeretne valamilyen szinten hosszú távú normalitást elérni a két ország közötti kapcsolatokban”, mivel az orosz–kínai függőség nincs érdekükben. Oroszország azért lett függő Kínától, mert Amerika folyamatosan szankciókat vezetett be ellene a 2008-as georgiai beavatkozás óta. Ezt a káros folyamatot akarják visszafordítani.
Trump elnök azt az ötletet is jelezte, hogy Oroszország visszatérhet a G8-ba, mivel nem tekint Oroszországra veszélyforrásként és kihívóként.
Globális szinten ez a normalitás közeledik más közép- és nagyhatalmak pozíciójához is. India, Szaúd-Arábia, Indonézia és Brazília mindnyájan jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, és Trump elnök ehhez a pozícióhoz is szeretné igazítani az új amerikai globális átrendezést. Ezáltal elkerülhető az a lehetőség, hogy az elkeseredett államok, mint a BRICS+ alternatívát keressenek, például a dedollarizációs politika.
Rijád maradhat a békebázis
Bejelentkeznek mások is, mint Törökország, de marad Rijád mint békebázis, mert Törökország NATO-tag, és az érdekeltsége szétágazó, ezért talán marad az eredeti helyszín. A tárgyaló felek úgy tűnik, elégedettek, és akár érdekük is Szaúd-Arábia státusát emelni a továbbiakban, hogy maradhasson a Közel-Kelet stabil pillére.
– emelte ki a szakértő, hozzátéve:
Az, hogy Európa később csatlakozik a tárgyaláshoz olyan, mint amikor az étterembe később érkező rendezi a bőséges vacsora számláját. Az első részben zajlik Amerika és Oroszország világrendi elképzeléseinek összehangolása, a második felében pedig a kínos ukrán kérdések rendezése. Ennek a vége felé hívhatják csak Ukrajnát és Európát, amikor az alapok szilárdak. Ezek után Európa kényszerből majd építheti az amerikai és orosz akaratot. Ukrajna aggodalma jogos, de valószínű nincs eszköze változtatni a folyamatokat.
A frontvonalon kialakult helyzet segítheti a békefolyamatokat.
A romló helyzet Amerika és Oroszország számára is jelenleg üdvözlendő. Így Amerika kényszeríteni tudja Ukrajnát, hogy szót fogadjon, és Oroszország követelései legitimnek tűnhetnek majd. Ebben a helyzetben Oroszország bedobhat újabb követeléseket abban a reményben, hogy az eredeti, Ukrajna fölöttiek biztosan megvalósulnak. Az biztos, hogy Európa elvesztette az összes aduászát, így kényszerből fogadnia kell egy újabb Jalta szerű biztonsági architektúrát
– mondta a szakértő.
Borítókép: Manfred Weber, Ursula von der Leyen és Markus Söder, a CSU elnöke. (Fotó: Sven Hoppe/DPA/dpa Picture-Alliance via AFP)
