Európában rekedhet több millió ukrán menekült

Ukrajnát három év alatt több mint ötmillió ember hagyta el a háború következményeként. A migráció nemcsak humanitárius, hanem demográfiai és gazdasági válságot is előidézhet, különösen, ha a menekültek jelentős része végleg külföldön marad. A visszatérésre egyre kevesebben számítanak, és a nemzetközi támogatás is fokozatosan apad.

Fotó: ARTUR WIDAK Forrás: NurPhoto

 

A migráció gazdasági és demográfiai következményei

2024 novemberének végéig már 5,2 millió ukrán menekültet regisztráltak külföldön, közülük 1,3 millióan Oroszországba vagy Belaruszba kerültek – többségük nem önként. A Migrációkutató Intézet szerint a kivándorlás nemcsak emberi tragédiák sorát jelenti, hanem Ukrajna demográfiai jövőjét is súlyosan veszélyezteti. Az ország már a háború előtt is az elöregedés és a népességcsökkenés problémájával küzdött, és a tartós külföldi tartózkodás tovább rontja a helyzetet. 

A kutatások alapján 1,7–2,7 millió menekült maradhat hosszú távon külföldön, ami évente 5,1–7,8 százalékos GDP-veszteséget is jelenthet Ukrajnának.

Az Eurostat adatai szerint a legtöbb menekült Németországban (27 százalék) és Lengyelországban (23) él, de jelentős számú ukrán közösség alakult ki az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban is. Csehországban a legnagyobb az egy főre jutó menekültek aránya. A háború első hónapjaiban sok ország bőkezűen támogatta az érkezőket, de mára a szociális juttatások és támogatások sok helyen csökkentek vagy szigorúbb feltételekhez kötöttek. 

Ugyanakkor a legtöbb európai ország 2026 márciusáig biztosítja az ukrán menekültek tartózkodási és szociális jogosultságait, feltéve, ha a háború tovább húzódik.

A CES felmérései szerint a háború kitörése után az ukránok 34,7 százaléka képes volt mind az alapvető, mind a drágább termékek megvásárlására, 2023 májusára ez az arány hat százalékra esett vissza. 2024 végére újra nőtt a számuk – 31,4 százalékra –, de a megélhetés még mindig sokaknak nehézséget okoz külföldön.

 

Migrációs típusok és a visszatérés lehetősége

A CES kutatásai alapján a külföldre került menekültek négy fő csoportba sorolhatók. Az első, „hazafias” kategóriába tartozik a menekültek 28 százaléka, akik erősebben kötődnek Ukrajnához, és a többieknél nagyobb arányban (86 százalék) tervezik a hazatérést. A második csoport a „kvázi munkavállalók” rétege, akik már dolgoznak a befogadó országban, kevésbé részesülnek segélyekben, jobban integrálódtak, és csak húsz százalékuk biztos benne, hogy visszatér. A harmadik csoportba a hagyományos értelemben vett menekültek tartoznak, akik inkább a biztonság hiánya miatt hagyták el Ukrajnát, és a visszatérésüket is ehhez kötik. A negyedik csoport azoké, akik a harcok vagy a megszállt régiók miatt menekültek el: ők a legmegosztottabbak a jövőt illetően – 26,3 százalékuk határozottan visszatérne, de sokan végleg külföldön maradnának.

A Migrációkutató Intézet szerint a visszatérés legfőbb akadályai továbbra is az orosz–ukrán háború bizonytalan kimenetele, az infrastruktúra pusztulása és a gazdasági bizonytalanság. A visszatérési hajlandóságot befolyásolja a nyelvtudás, a munkalehetőségek, valamint az, hogy ki mennyire tudott beilleszkedni új környezetébe. Azok, akik a befogadó ország nyelvét legalább B2 szinten beszélik, jóval ritkábban terveznek visszatérni, mint azok, akik nyelvi akadályokkal küzdenek.

 

A migráció kezelése és a hazatérés ösztönzése

A CES és a Migrációkutató Intézet egyaránt hangsúlyozza, hogy hosszú távon elengedhetetlen a hazatérés támogatása, ha Ukrajna meg akarja őrizni gazdasági és társadalmi működőképességét. Ennek részeként javasolják a diplomáciai képviseleteken keresztüli kapcsolattartás erősítését, a gyermekek reintegrációját az ukrán oktatási rendszerbe, valamint a felsőoktatásba visszajutás támogatását. 

Kiemelt szerepet kap a háborús övezetek újjáépítése és az ott élők célzott segítése is.

Az elemzés szerint alapvető fontosságú lenne, hogy az ukrán állampolgárok továbbra is élhessenek az uniós polgárokkal egyenrangú szabad mozgás és lakóhelyválasztás jogával az Európai Unión belül, még a háborút követően is. A hazatérés szándékát ugyanis gyakran az a félelem gyengíti, hogy Ukrajnában nem tudnak majd biztos megélhetést találni, miközben az új országban már kialakult egyfajta egzisztencia.

A Migrációkutató Intézet arra is felhívja a figyelmet, hogy a hazatérés ösztönzése nemcsak Ukrajna érdeke, hanem az európai országoknak is kedvező lehet, hiszen a menekültek hosszú távú integrációja komoly társadalmi és gazdasági kihívásokat jelent. 

A következő években ezért nem csupán humanitárius, hanem stratégiai kérdés is lesz, hogyan alakul az ukrán migráció sorsa.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)