Hat év – ennyit kellett várnia Magyarországnak a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől a tényleges uniós tagságig. 1998. március 31-én kezdődtek el a csatlakozási tárgyalások hazánkkal, és 2004. május elsején csatlakozhattunk az európai integrációhoz.
Ehhez képest a jelenleg is háborúban álló Ukrajna gyorsított eljárással, 3-5 év alatt tag lehet. 2024. június 25-én kezdte meg az EU a hivatalos csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával, és Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettes már 2027-ben lehetségesnek látja a csatlakozásukat. Emlékezetes, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint Ukrajna akár már 2030 előtt csatlakozhat az Európai Unióhoz, míg Manfred Weber néppárti vezér úgy fogalmazott, az ukránoknak joguk van ahhoz, amit a magyarok már húsz éve élveznek.
Mindez főleg annak fényében furcsa, hogy Magyarország és a 2004-ben csatlakozott tagállamok minden szempontból felkészültebbek voltak északkeleti szomszédunknál. Brüsszelben azonban nagy erők dolgoznak az ukrán csatlakozáson.
Vezetőjük Marta Kos szlovén bővítési biztos, aki egyre erősebben kampányol északkeleti szomszédunk mellett.
Kos áprilisban egy interjúban arról beszélt, hogy a háborúban álló ország még a 2025 júniusáig tartó lengyel uniós elnökség ideje alatt megkezdheti a tárgyalások első fejezetét. Majd bevallotta, hogy ezer ember dolgozik Brüsszelben azon, hogy Ukrajna minél előbb az Európai Unió tagja lehessen. Ráadásul ő sem titkolja: Ukrajna csatlakozási folyamata két-háromszor gyorsabb, mint a többi tagország esetében volt.
Végül az európai liberális frakció előtt Kos május közepén további vállalást tett: „minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felgyorsítsam az eljárást, azzal a sürgősséggel, amit a történelem megkövetel. (…) Minden csatlakozási fejezetet megnyitunk idén, ilyen sebességre még nem volt példa.” A bővítési biztos valamiért úgy látja, hogy a bővítés nem csupán gazdasági lehetőség, hanem kulcsfontosságú biztonsági garancia is az Európai Unió számára.
A gyorsított eljárással párhuzamosan ráadásul Brüsszel már most elkezdi megnyitni a belső piacokat az érintett országok előtt – elsősorban a védelem és biztonság, az energia, valamint a konnektivitás területén.