Energetikai függetlenség vagy geopolitikai csapda: Szerbia döntő játszmája a NIS körül

Februárig el kell dönteni a NIS orosz többségi tulajdonának sorsát, különben Szerbia súlyos szankciókkal nézhet szembe. Ljubodrag Szavics professzor szerint három lehetséges út van: az oroszok eladhatják a részesedésüket egy Washington által is elfogadott vevőnek, a szerb állam visszavásárolhatja a céget – ez lenne a legjobb megoldás –, vagy jön az államosítás, ami a közgazdász szerint „a legrosszabb és legkevésbé elfogadható” forgatókönyv, amely romba döntené az ország befektetői hitelességét és az orosz–szerb kapcsolatokat is. A tét az energetikai függetlenség és Szerbia geopolitikai túlélése. Magyarországnak kulcsszerep juthat.

Mi lesz a NIS sorsa? (Fotó: AFP)

Szerbia geopolitikai sakktáblán mozog, ahol a  Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) orosz többségi tulajdonjogának rendezése februárig sürgető feladat. A helyzetet Ljubodrag Szavics professzor, ismert közgazdász boncolgatja a Telegraf Biznisz számára adott interjújában, amelyben három lehetséges forgatókönyvet vázol fel. Kettő elfogadható, de a harmadik katasztrofális lenne a ország nemzetközi megítélésére nézve. Ahogy Szavics fogalmaz: „A helyzet most már jobban körülhatárolt és tisztább, mint korábban, de nem kevésbé bizonytalan.”

Bajban a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (Fotó: AFP)

Az orosz partnernek februárig kell megoldania a NIS-ben lévő többségi tulajdonrész sorsát a szankciók miatt. Ez nem csupán gazdasági, hanem mélyen geopolitikai kérdés, ahol Szerbia akarata mellett a nagyhatalmak érdekei is érvényesülnek. Szavics szerint a belgrádi kormány előtt három út áll, amelyek közül az egyik kiemelkedően előnyös, míg a másik romboló lenne.

Az oroszok eladják a tulajdonrészüket – de csak jóváhagyott vevőnek

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az oroszok szabadon választhatják meg a vevőt a világ bármely pontjáról, de Washingtonnak jóvá kell hagynia az üzletet. Ez ugyanis garantálná, hogy a tulajdon ne kerüljön vissza álcázott formában orosz kézbe.

Az amerikaiaknak »jóvá kell hagyniuk« az új tulajdonost, hogy biztosak legyenek benne, nem valaki, aki valójában közel áll az oroszokhoz, és a tulajdon később csak formálisan tér vissza. Várható egy nyugati, kínai vagy arab partner – valaki, aki nincs közvetlen kapcsolatban Moszkvával

 – magyarázza Szavics. Ez a megoldás viszonylag sima átmenetet tenne lehetővé, de Szerbia továbbra sem szerezné meg a teljes kontrollt a vállalat felett, így az energetikai függőség fennmaradna.

Szerbia visszavásárolja a NIS-t – a legjobb, de legdrágább út

Szavics egyértelműen a második variánst tartja a legideálisabbnak: a szerb államnak kellene megvásárolnia az orosz tulajdonrészt, ezzel visszaszerezve a stratégiai energiainfrastruktúrát.

Függetlenül a körülményektől, ez a legjobb opció Szerbia számára. Így visszanyernénk egy stratégiai erőforrást, és biztosítanánk az úgynevezett energetikai függetlenséget

– értékeli a szakértő, de óva int a hatalmas kihívásoktól. A kulcskérdés a vételár: az oroszok mennyiért adják át a részt, és tudja-e ezt finanszírozni Szerbia? A szükséges összeg – becslések szerint több milliárd euró – nincs benne a költségvetésben, így hitelfelvétellel vagy devizatartalékok felhasználásával kellene fedezni.

Ez nem kis pénz, és biztosítani kell valahogy, akár adósság felvételével vagy devizatartalékokból. Ez azt jelenti, hogy nem számíthatunk béremelésekre, nyugdíjakra, beruházásokra és támogatásokra. Mint amikor valaki eladja a családi megtakarításait, utána óvatosabban kell költekeznie. Mégis, mindkét kezemmel támogatom ezt az opciót, azaz bátorítom a szerb államot, hogy vegye meg a NIS-t, mert ezzel elérnénk az energetikai függetlenséget. Így most túszok vagyunk a világviszonyokban. Ez még egy indok arra, hogy Szerbia többségi, azaz abszolút tulajdonosa legyen a vállalatnak

 – hangsúlyozza. Szerinte ez nemcsak gazdasági, hanem politikai győzelem is lenne, hiszen megszabadítaná az országot a külső nyomásoktól.

Államosítás – a legrosszabb forgatókönyv

A legkevésbé kívánatos út a „barátságtalan átvétel”, azaz a NIS államosítása vagy nacionalizálása. Ez nemcsak az oroszokkal való kapcsolatot mérgezné meg, hanem Szerbia teljes befektetői imázsát aláásná.

Ez a variáns a legrosszabb Szerbia számára, a legkevésbé elfogadható. Nemcsak az orosz partnerrel való kapcsolatot zavarná meg, hanem más külföldi befektetőkkel szemben is, mert mindenki a sorok között olvasna. Ha egy baráti országgal, egy gáz- és olajszállító céggel képesek vagytok ilyet tenni, hogy nacionalizáljátok a vállalatot, akkor milyen esélyei vannak a mi cégeinknek?

 – figyelmeztet Szavics. Egy ilyen lépés hosszú távon elriaszthatná a külföldi tőkét, és ronthatná Szerbia hitelminőségét a nemzetközi piacon.

Függőségek és geopolitikai csapdák

Bár a visszavásárlás optimista kilátásokat kínál, Szavics rámutat a maradandó kockázatokra. Még ha Szerbia meg is szerzi a NIS-t, a JANAF olajvezeték – amely horvát kézben van – továbbra is sebezhető pont marad. 

Horvátországnak egyértelmű gazdasági érdeke, hogy a csővezeték működjön, évente 50-60 millió eurós bevételt hoz, de a politikai zsarolás kockázata fennáll. Hosszú távon a megoldás a magyarországi olajvezeték megépítése lenne, de ez jövőbeli projekt

 – jegyzi meg.

További nyomás a gázszerződés: a hosszú távú megállapodást három hónaposra rövidítették az oroszok, ami Szavics szerint „sárga lapként” értelmezhető. 

A legrosszabb helyzet egy kis ország, mint Szerbia számára, amikor a nagyhatalmak konfliktusának tűzvonalába kerül. Ez geopolitikai történet, amely nem függ tőlünk. Mi túszai vagyunk ennek a narratívának

 – zárja gondolatait a közgazdász.

A következő hónapokban Szerbiának egyensúlyoznia kell a függetlenség és a stabilitás között, miközben a világ nagyhatalmainak árnyéka vetül rá. Ahogy Szavics látja, a választás nem csupán pénzügyi, hanem a ország jövőjét formáló geopolitikai döntés.

Szerbiának nincs sürgetőbb ügye, mint a NIS megmentése. Erről ír a szerb közmédia is. 

Braniszlav Jorgics bróker az RTS-nek elmondta, hogy ha nem találnak megoldást a NIS problémájára, az a bombázás óta a legnagyobb gazdasági csapást jelentheti az országnak, és Szerbiának nincs sürgetőbb ügye, mint a NIS megmentése. 

Gyuro Macut szerb miniszterelnök Dubravka Gyedovics Handanovics bányászati ​​és energiaügyi miniszterrel közben beszélt az ágazat helyzetéről és azokról az intézkedésekről, amelyeket az állam a szerb olajiparra kivetett amerikai szankciók következményeinek enyhítésére tesz.

Kijelentették, hogy naponta elemzik az olaj és olajszármazékok folyamatos ellátásának fenntartásához szükséges intézkedéseket, és megjegyezték, hogy a piac energiaellátása továbbra is stabil.

Borítókép: Mi lesz a NIS sorsa? (Fotó: AFP)