A geopolitika egyik örök törvénye, hogy a gyengébb ország könnyedén válhat az erősebb ország bábjává. Ukrajnával pontosan ezt történt: arra vágyott, hogy kiszabaduljon az orosz szorításból, ezért először engedte, hogy Amerika eszközül használja Oroszország ellen, majd pedig belevetette magát olyan amerikai belpolitikai harcokba, amelyekből jobban tette volna, ha kimarad – írja a Mandiner. Lee Smith amerikai újságíró már 2022-ben, a háború kirobbanását követő napokban arról írt a Tablet magazinban, hogy Amerika két évtizeden át arra használta Ukrajnát, hogy Oroszországot bosszantsa, majd pedig a demokraták Trump ellen használták az ukránokat. Ez utóbbi egy ideig Biden győzelme után jó stratégiának tűnhetett, de gyorsan kiderült, hogy végzetes hiba volt.
Fotó: AFP
2016-ban a demokraták azzal kampányoltak Donald Trump ellen, hogy a republikánusok jelöltje „Putyin embere”. Ez a győzelme után aztán azzá a konspirációvá nőtte ki magát, hogy Trump kampánya „összedolgozott” az oroszokkal, amelynek a kivizsgálására még különleges ügyészt is kineveztek. A vádnak nem volt valódi alapja, de a média tényként kezelte, majd mikor Robert Mueller különleges ügyész 2019-ben megállapította, hogy nincs semmilyen bizonyíték az összeesküvésre, a média úgy tett, mintha soha nem történt volna meg az ügy. Volt azonban az egésznek egy elfeledett ukrán szála is.
Mint Lee Smith leírta cikkében:
Hillary Clinton kampánystábja 2016-ban felkereste az ukrán tisztviselőket és aktivistákat, hogy „szláv hitelességet” kölcsönözzenek a Donald Trump ellen irányuló, Oroszországgal való összejátszásról szóló narratívájuknak.
A demokraták alaptézise ugyanis az volt, hogy Putyin azért segít Trumpnak, hogy rávegye őt a Krím megszállása miatti szankciók feloldására. Smith szerint az ukrán tisztviselők azt hitték, hogy ha segítenek Clintonnak, akkor megnyerik a következő amerikai adminisztráció kegyeit, hiszen mindenki meg volt róla győződve, hogy a milliárdos üzletember egy viccjelölt, aki biztosan nem fog nyerni.
„A legfontosabb résztvevők között volt Kijev washingtoni nagykövete, aki írt egy Trump–Oroszország cikket az amerikai sajtó számára, valamint egy ukrán parlamenti képviselő, aki állítólag hozzájárult a dossziéhoz. Az összeesküvés-narratívát olyan ukrán–amerikai ügynökök is erősítették, mint Alexandra Chalupa, aki kapcsolatban állt a Demokrata Párt NGO-hálózatával. Az a gondolat, hogy ez a játék következményekkel járhat Ukrajna és erősebb szomszédja közötti kapcsolatokra nézve, úgy tűnik, nem jutott eszébe sem az ukránoknak, sem az amerikai politikai ügynököknek, akik cinikusan kihasználták őket” – írta Lee Smith a Tablet hasábjain.
De itt még nem volt vége az ukrán szálnak. Ugyanis az egész Trump-kampánnyal kapcsolatos gyanúkeltés központjában Paul Manafort állt, aki mielőtt Trump kampányfőnöke lett, Ukrajnában dolgozott Viktor Janukovics ukrán elnöknek.
Jellemző 2016 kaotikus viszonyaira, hogy egy ilyen embert szerződtetett Trump kampánya, de figyelembe kell venni, hogy a biztosnak tűnő bukás miatt a legtöbb tapasztalt kampányember nem akart Trumpnak dolgozni. A Politicónak Trump egyik korábbi ügyvédje azt nyilatkozta, hogy Trump úgy gondolta, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztásba Ukrajna avatkozott be, nem pedig Oroszország. Az oroszok ugyanis feltörték a Demokrata Nemzeti Bizottság e-mailjeit, amelyeket aztán a Wikileaks hozott nyilvánosságra, de Trump többször azt állította, hogy valójában az ukránok voltak, sőt még Zelenszkijnek is utalt erre 2019-ben. Trump ukránokkal kapcsolatos állításait még Mike Pompeo akkori külügyminiszter sem cáfolta meg, sőt kijelentette, hogy érdemes lenne vizsgálódni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!