Mivel a fiatalok nem ismerkednek, maguk a városi önkormányzatok vették át a kerítők szerepét. Seongnam és Incheon városokban a helyi önkormányzat hivatalos, luxuskörülmények között megrendezett tömeges vakrandi-eseményeket szervez.
A résztvevőknek finom ételeket, borokat és moderált ismerkedési játékokat biztosítanak, sőt, a sikeres pároknak, akik eljutnak a házasságig, külön pénzjutalmat adnak az állami kasszából.
Hús-vér emberek helyett: az MI-társak hódítása
A támogatások ellenére a fiatalok jelentős része érzelmileg elfordult a valóságtól. Dél-Koreában virágzik a magány-gazdaság. A párkapcsolatok helyét átvették a háziállatok (az országban több kutyakocsit adnak el, mint babakocsit), valamint a legmodernebb technológia.
A dél-koreai tech-cégek rájöttek, hogy az érzelmi izoláció óriási üzlet. Fiatalok százezrei használnak olyan mesterséges intelligenciával működő alkalmazásokat, ahol hiperrealisztikus virtuális barátokkal vagy barátnőkkel beszélgethetnek.
Ezek az MI-társak nem fáradtak, nem stresszesek a munka miatt, mindig azt mondják, amit a felhasználó hallani akar, és azonnali érzelmi validációt nyújtanak anélkül, hogy kompromisszumokat vagy anyagi felelősséget követelnének.
Ez a digitális menekülés azonban egy ördögi kört hoz létre: minél több időt töltenek a fiatalok a tökéletesre programozott virtuális partnereikkel, annál nehezebben kezelik a valós, hús-vér emberi kapcsolatok természetes konfliktusait és nehézségeit.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!