Európában is terjed a nemi csonkítás

Több mint kétszázmillió olyan nő él a világon jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint, akiknek a nemi szervét kulturális, társadalmi vagy vallási szokásokra hivatkozva csonkították meg, ehhez a számhoz pedig Európa is hozzájárul a maga 500 ezer áldozatával. Az elsősorban Afrika szubszaharai régiójában és a Közel-Keleten jellemző gyakorlat ugyanis a bevándorlás következtében a kontinensünkön is „meghonosodott”.

Afrikai nő Párizs északi részén. Az uniós védelmi intézkedések egyelőre nem hatékonyak Fotó: Benoit Tessier Forrás: Reuters

Az esetek száma folyamatosan növekszik, annak ellenére, hogy az EU összes tagállamában bűncselekménynek számít: a franciaországi közegészségügyi hivatal nemrég publikált jelentése szerint míg a 2000-es évek közepén körülbelül 60 ezer felnőttkorú megcsonkított nőt regisztráltak az országban, tíz évvel később ez a szám – csak Franciaországban – már megközelítette a 125 ezret. A jelentés az adatok emelkedését a bevándorló népességen belüli nők számának növekedésével, illetve a második generáció elöregedésével magyarázza, arra is kitérve: az Európában öncsonkítást végző közösségek többsége Afrika francia ajkú területeiről érkezik.

Afrikai nő Párizs északi részén. Az uniós védelmi intézkedések egyelőre nem hatékonyak
Fotó: Reuters

Bár a kegyetlen beavatkozások növekvő száma aggodalomra ad okot, Franciaország az adatok tekintetében még mindig csak a második az Egyesült Királyság mögött, ahol mindössze egy év alatt – 2018 áprilisa és 2019 márciusa között – 6415 bejegyzett esetet regisztráltak. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat szerint a legtöbb női nemi csonkítást Birmingham városában regisztrálták, összesen 305-öt. Nagy-Britanniában egyébként évtizedek óta tiltott gyakorlatról van szó, éppen ezért váltott ki nagy felháborodást idén februárban egy ugandai származású nő esete, aki hároméves kislányán végzett rituális csonkítást.

A The Guardian brit napilap akkor azt írta, az ügy mérföldkő lehet, mégpedig azért, mert ez volt a legelső eset, hogy az anyát csonkítás vádjával el is ítélték, noha a ghánai származású apát felmentették. A probléma az összes EU-tagállamban jellemző: a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete jelentése szerint átlagosan 2-10 eljárást indítanak évente tagállamonként a csonkítást elkövetők ellen, az esetek többségében azonban felmentik a vádlottakat.

Az Európai Parlament már egy évtizede kemény harcot folytat a visszafordíthatatlan károkat okozó, sokszor súlyos fertőzéssel és lelki traumával párosuló gyakorlat ellen. Már 2009-ben jelentették: évente közel 180 ezer Európába emigrált nőnek csonkítják meg nemi szervét vagy van kitéve e veszélynek. Az uniós testület a megoldást a megelőzésben látja, ezért számos szervezettel együttműködve igyekeznek azonosítani a veszélyeztetett gyermekeket, hogy családjukkal közösen megelőző intézkedéseket hajtsanak végre. Az intézkedések gyakorlati haszna azonban legalábbis megkérdőjelezhető: tavaly év elején európai parlamenti képviselők ezért azt követelték, hogy a menedékért folyamodó nők számára a lehető legmagasabb fokú védelmet biztosítsa az unió – jelenleg be lehet nyújtani kérelmet erre alapozva, de sok esetben negatívan bírálják el a tagállamokban.