A bujkáló fény fölszabadító hatása

Az aradi festőművész, Siska-Szabó Hajnalka érzékeny lélek. Kötődik a hagyományhoz — neki is, mint oly sokaknak, Nagybánya kimeríthetetlen tárház —, és ugyanakkor minden ízében szakítani akar vele, úgy is mondhatnám, föl akar szabadulni. Nem a teher, a szépséges teher ledobásáról van szó, hanem annak — a fényjelenségeknek, a színeknek, a kompozíciónak — az átformálásáról. Az oxigénben gazdag táj honnan is kaphatna tüdőre szívott tiszta levegőt, ha nem a Nagybányát megjárt klasszikusok műveiből?

Siska-Szabó Hajnalka látomásos festészete csaknem a gyónással felérő kitárulkozás Fotó: Teknős Miklós

Ebben a kollekcióban a némely vásznon (Fénnyé válva; Lélekmelegítő) haloványan föltűnő kereszt sosem a golgotai út tragikus fájdalmát idézi, sokkal inkább a megváltás, az újjászületés gyönyörűségét.

Az organikus létérzékelésbe úgy hasít bele kemény gyöngédségével ez a bibliai jelképrendszeren túlmutató, bár súlyát attól kapó elem, motívum, hogy „rejtezésével” is a szerkezet fókuszává válik.

Máskor meg a zabolátlan ecset expresszív áradásával jön létre az organikus világmagyarázat (A park).

Jóllehet az emberalak csak elvétve jelenik meg – akkor is csupán jelzésszerűen – a képeken (A múlt és a jövő árnyai, A víz vonzása, Éjjeli fényár, Fénnyé válva, Fénysövény), Siska-Szabó Hajnalka látomásos félabsztraktja emberi. Mert érzelemleltár, mert a természet húrjait vallomásos erővel megszólaltató, csaknem a gyónással fölérő kitárulkozás.

Siska-Szabó Hajnalka Oxigén című kiállítása március 4-ig látogatható a Józsefvárosi Galériában, hétköznaponként 10 és 18 óra között.