Aba-Novák Vilmos, a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége 1894. március 15-én született Budapesten. A művész nevét viselő leányfalui galériát Kováts Kristóf, a festő unokája alapította 2010-ben.
A galéria idén március 15-én ér századik kiállításához – hangsúlyozta Kováts Kristóf galériavezető a tárlatot beharangozó szerdai budapesti sajtótájékoztatón, hozzátéve: a jubileumi kiállításon 25 kortárs képzőművész egy-egy alkotását mutatják be.
Mint mondta, Aba-Novák képeiből minden évben rendeznek kiállítást a galériában, az indulásuk óta eltelt kilenc év alatt pedig 170 művész mutatkozhatott be náluk csoportos vagy egyéni kiállításon. Kiemelte, hogy a galériában megfordult alkotók közül választották ki – művészi szempontok alapján – a jubileumi kiállítás 25 művészét.
Elmondta azt is, hogy a tárlatot később Szolnokon, az Aba-Novák Agórában is láthatja majd a közönség.
Kieselbach Tamás galériavezető emlékeztetett arra, hogy a Kieselbach Galéria gondozásában 2006-ban jelent meg Aba-Novák munkásságát és életét áttekintő album Molnos Péter művészettörténész tollából. 2008-ban pedig a festő életművét bemutató nagyszabású tárlat nyílt a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban. Azóta már több publikációt adtak ki munkásságáról, a galériavezető szerint azonban további publikációk szükségesek még ahhoz, hogy a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetségének életműve a magyar művészeti kánonban megfelelő helyére kerüljön. Mint fogalmazott, ez a helyretétel már folyamatban van.
„Az Aba-Novák-örökség még mindig felfedezésre vár, hiszen a festői kvalitáson túl ennek az örökségnek nagyon sok rétege és üzenete van a magyar társadalom számára” – hangsúlyozta, hozzátéve: Aba-Novák Vilmos megítélése ellentmondásos volt a magyar történelem alakulása miatt. Mivel az 1930-as években nagyon sok megrendelést kapott, ezért rásütötték, hogy a Horthy-korszak festője volt.
Elmondta azt is, hogy sok leszármazott keresi meg a galériát olyan hagyatékkal, személyes dokumentumokkal, amelyek színvonalas művészekhez kötődnek. „Sok-sok hagyatékot még mindig nem sikerült átmenteni, mivel erre a nagy intézmények nem mindegyike alkalmas” – magyarázta, hozzátéve: a második világháború utáni időszak szétszedte a magyar társadalomnak azon szövetét, amely a jelentős életműveket megtarthatta volna. Mint mondta, Nyugat-Európában a nagy albumok és könyvek alapítványok, családi alapítványok vagy lelkes gyűjtők révén jönnek létre. Ez a jelenség a magyar társadalomban kevésbé van jelen – mutatott rá, hozzátéve: Magyarországon is az örökösöket kellene támogatni, mivel ők a legmotiváltabbak arra, hogy a hagyaték fennmaradjon.
