Hatvan éve is zengett: Jó ez a fény

A Magyar Örökség díjas Pécsi Kamarakórus különleges elsőséggel büszkélkedhet: az országban ez az egyetlen kórus, amelynek egyhuzamban legtovább — hat évtizede — áll ugyanaz a karnagy, a Kossuth- és Liszt-díjas professor emeritus Tillai Aurél az élén. Az együttes jubileumi hangversenye holnap este a pécsi Kodály Központban lesz. Zenei különlegességre számíthatunk, ősbemutató is lesz: itt hangzik el első ízben Tillai Aurél új műve, a Missa secunda, amelyet ő maga vezényel. Tillai Auréllal az új miséjéről és a kórusa élén eltöltött hatvan évről beszélgettünk.

A karnagy szerint a legnagyobb elismerés kollégái évtizedeken át elkísérő ragaszkodása Fotó: Éberling András

– A Missa secunda a második miséje. Miért ezt a műfajt választotta?

– Egyik hajdani tanítványom hívta fel a figyelmemet a Nemzeti Kulturális Alap zeneszerzői pályázatára. Sietős volt, mert egy hét múlva lejárt a határideje. Ezért gyorsan döntöttem, hogy misével pályázok. Egyrészt azért, mert más alkalmas szöveget találni legalább egy hét búvárkodás lett volna, másrészt már korábban elhatároztam, hogy előző misém, a Missa brevis (Tüke mise) mintájára (a tüke szó Pécsett élőt jelent) újabb misét írok templomi használatra. Határidőre el is készültem a művel, amelyből ízelítőként a Kyrie-tételt a tavaly őszi „orgonás” hangversenyen már hallhatták meghitt kis templomi környezetben.

– Zeneileg, tartalmilag milyen az új mise?

– Kamaraegyüttesre készült, hogy az előadóknak ne jelentsen tehertételt. A kórushoz orgona és vonósnégyes (vagy vonószenekar) társul, s a szokásos négy szólista helyett négy fúvóshangszer „énekel”. Az volt az elképzelésem, hogy modern effektusok vagy romantikus áradások helyett inkább bensőséges, áhítatos legyen, alkalmazkodjék a szent szöveg mondanivalójához, a liturgiához. A múlt ősszel elkészült darab a kilencedik oratorikus jellegű művem. Közülük a Zsoltárkantátát, a Te Deumot és a Reformáció kantátát Bogányi Tibor a Pannon Filharmonikusokkal mutatta be ugyanitt, a pécsi Kodály Központban, ahol holnap az új mise szólal meg.

A karnagy szerint a legnagyobb elismerés kollégái évtizedeken át elkísérő ragaszkodása
Fotó: Éberling András

– A Missa secunda a Pécsi Kamarakórus hatvanéves jubileumi koncertjén hangzik el. Hogyan összegezné a kórus élén eltöltött hat évtizedét?

– Nem voltak nagy álmaink, amikor Dobos László barátommal 1958 őszén megalakítottuk a Pécsi Kamarakórust. 1956 után „menedékhelyet” kerestünk, egy „rezervátumot”, ahol hasonló érzésű barátokkal a zene világába menekülhetünk, s magunknak és környezetünknek énekelhetünk. Aztán először a város, majd lassan az ország következett, végül eljutottunk Európa majd mindegyik országába Svédországtól Görögországig, Spanyolországtól Székelyföldig, Nápolytól az írországi Corkig. Számomra a hetven nemzetközi versenydíj, a lemez- és CD-felvételek, a filharmó­niai és rádiószereplések mellett a legnagyobb elismerést a kórustagok zömének állhatatos, kitartó együtt munkálkodása jelentette, a harminc-, negyven-, ötvenéves hűség, az engem is ihlető ragaszkodás és szeretet. Talán ebben rejlik a sikereink egyik titka.

– A Missa secundán kívül mit hallunk még a hangversenyen?

– A műsor két részből áll. Az első félidő kilenc darabja emlékezés a múltunkra, válogatás a kórus különböző korszakainak kedvelt darabjaiból. Vecchi Jó ez a fény! című madrigálja volt a nyitószáma és egyben jeligéje az első koncertünknek. Ezért adtuk mostani hangversenyünknek is ezt a címet. Aztán egy-egy gyöngyszem következik Monteverdi, Schütz és Bach nagybácsijának, Johann Christoph Bachnak művészetéből. A régizene után három romantikus különlegesség szólal meg Rossini, Grieg és Brahms tollából. Végül két külföldi kortárs műve hangzik el: Vic Nees flamand mester szólistára, brácsára és kórusra írt darabja és John Rutter angol karácsonyi éneke. A második rész a Missa secunda ősbemutatójával kezdődik, majd Kodály Budavári Te Deuma következik, amelynek előadásában a Pécsi Kamarakórussal együtt a Pécsi Egyetemi Kórus is részt vesz. Ez is emlékezés a múltra: az egyetemi kórus 1988-ban a pécsi Europa Cantat záróestjén is ugyanezt a művet énekelte. Mindkét oratorikus műben a Pannon Filharmonikusok működnek közre.