Karaktergyilkosság, csaták

Csoóri Sándor összegyűjtött naplói­nak első kötetéről már beszámoltunk lapunk hasábjain, de mivel a szerkesztők, Balogh Júlia és Pálfy G. István — nyilván terjedelmi okokból is — úgy látták jónak, hogy két külön kötetre válasszák a terjedelmes anyagot, ezúttal az 1990—2011 közötti időszakra vonatkozó kötetet mutatjuk be.

Üröm, 2013. január 29. A 2012-ben Kossuth-nagydíjjal kitüntetett Csoóri Sándor író ürömi otthonában 2013. január 29-én. MTI Fotó: Mohai Balázs

Különösen felkavaró részek a betegségről szóló fejezetek: de még itt is látszik a szerző elkötelezettsége – bár figyelme kényszerűségből és a betegségei miatt maga felé fordul, minduntalan előkerül a nemzet sorsa fölötti aggódás. Rendre utal Márai Sándor naplóira, különösen az emigrációban élő szerző utolsó, ugyancsak nehéz és fájdalmas kötetére, és valóban, a két szöveget összeolvasva még megrázóbb az, ahogyan az elmúlás jeleit próbálja értelmezni a mindenkori naplóíró.

A kötet utószavában a szerkesztő történelmi dokumentumnak nevezi a kétkötetes naplógyűjteményt, és ebben egyáltalán semmi túlzás nincs; illetve sejteni engedi, mi következik a Csoóri-életműsorozatban: „Bizony, bizony, nemcsak a napló megírásának, hanem olvasásának is vannak kockázatai. Lesz még ilyen a besúgói jelentések megjelentetésekor is.”

Csoóri Sándor: Éji nap – nappali hold. 1990–2011. Naplójegyzetek, töredékek. Erdélyi Szalon – IAT Kiadó, Budapest, 2018.