Utcaművészet vagy vandalizmus? Örök kérdés, hol húzódik a határ, ahonnan már művészi értékről beszélhetünk a közterületen elhintett jelek, grafikák vizsgálatakor. Ezek megítélése azért sem könnyű, mert a műfaj éppen határtalanságában, illegalitásában ragadható meg. A falrajz tünékeny, rövid életű, lényege az elmúlás és az akció, amelyben megszületik.
Akár egy kiáltás vagy egy rövid sikoly, befejezetlen mondat, egy volt-nincs jeladás a világba. Némelyikük óriási erővel hat és valódi grafikai minőségben szólal meg, ám a műemlékeket és a magántulajdont nem kímélő öncélú tagelés (jeladás) populáris kultuszával nem szerencsés egy platformra helyezni, mert bagatellizálja az igényes esztétikai minőségben születő képeket.
Fotó: Éberling András
Művészettörténészek garmadája szakosodott a megosztó jelenség kutatására, tágabb perspektívában egészen az ókortól szemlélve a falfirkászok megnyilvánulásait, amikor az ősi művészek különféle felületekbe karcolták az ábráikat. A modern kori graffitik New York és Philadelphia metróalagútjaiból indulva hódították meg a világot, a konzervatív lakosság kollektív megütközésére. Több világhírű képzőművész indult el a festékszórásból: a neoexpresszionizmus megkerülhetetlen alkotója, az amerikai Jean-Michel Basquiat is sokat tett azért, hogy a graffiti a művészeti kánonba kerüljön.
Mi, magyarok sem állunk rosszul az igényes graffitisekkel: a Budapesten 2009-ben megrendezett Write 4 Gold nemzetközi graffitiversenyen a nagydíjat egy hazai alkotócsoport vitte el.
A Filatorigátat a kilencvenes években legális fallá nyilvánította a főváros. Szombaton a meghívásos alapon és pályázat útján bekerült művészek mutatják be alkotásaikat, miközben workshopok keretében vezetik be a látogatókat a stencilezés, a graffiti és a festékszórók világába, de akár a cipő- és textilfestés titkait is elsajátíthatják, akik ezt a szabadtéri programot választják.
