Mindez vizuálisan úgy is megjelenik, hogy minden jelenet után gyorsan átöltöznek a szereplők, ami az élet monotonitását is jelképezi, a napi rutin fárasztó és sokszor lélekölő egyhangúságát. Egy másik különbség, hogy a Johant alakító Gál Tamás cinikusabb, egocentrikusabb, mint a filmben Erland Josephson.
Alakítását dicséri, hogy árad a színpadról a férfienergia, eléri, hogy könnyednek érezzük a súlyos mondatokkal tarkított játékát, ami egy cseppet sem vesz el a darab drámaiságából. Kiss Szilvia pedig mintha Marianne-nak született volna: a korunkbéli átlagnőt hozza a színpadra, aki egyre tudatosabban keresi a szabadságát, miközben egyre boldogtalanabbá és magányosabbá válik.
Az előadás dramaturgiai középpontjában egy nagyon nyugtalanító mondat áll: „Most itt állunk, mint két elkényeztetett gazdag gyerek, akik eltékozolják minden kincsüket.”
A darab legközelebb június 24-én látható a Magyar Színházak XXXI. Kisvárdai Fesztiválján.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!