Ismét magyarul mesél az erdő

Ez a bizonyos erdő mesélt már az állatokról, a törpékről, az óriásokról, a tündérekről, a manókról, és a jövőben – ami egyelőre látszik – mesélni fog még a varázslókról is.

Tony Wolf elképesztően szuggesztív illusztrációiról már írtam egy másik könyve kapcsán, most két újabb gyerekkönyvét vizsgáltam meg – mindkettőt az 1930-ban született és tavaly, 2018-ban elhunyt olasz mester, eredeti nevén Antonio Lupatelli rajzolta. A rendkívül gazdag életmű felsorolására nincs is hely, a Manó Könyvek Kiadó viszont minden jel szerint arra vállalkozott, hogy komótos ritmusban megjelenteti a magyar kiadás számára rendelkezésre álló köteteket.

A Mesél az erdő a sárkányokról című mese egy sorozat immár hatodik könyve; ez a bizonyos erdő mesélt már az állatokról, a törpékről, az óriásokról, a tündérekről, a manókról, és a jövőben – ami egyelőre látszik – mesélni fog még a varázslókról is. Az, hogy a szöveg kicsit elfáradt így a hatodik kötetre, egyáltalán nem látszik az illusztrációkon, bár Tony Wolf talán nem mozog éppen olyan biztonsággal a sárkánymitológiában, mint a korábbi kötetek szereplői között.

A történet most is viszonylag szövevényes, és bár a sárkánykirály egyáltalán nem viselkedik a nevéhez mél­tóan, mivel állandóan kompromisszumot keres, megbánja a tetteit és békejobbot nyújtogat (ahelyett, hogy tűzzel perzselné fel az ellent), van néhány elképesztően jól sikerült figura a könyvben: az égetnivaló sárkánykölykök, a teszetosza apasárkány, aki retteg az őt rendszeresen terrorizáló, sárkánytermészetű… anyasárkánytól. Így aztán a felnőttek is jókat derülhetnek a könyv fordulatain, a rajzok pedig önmagukért beszélnek.

A Kisnyuszi Répavölgyben című opus nem egy sorozat része, a szöveget is ketten szerezték, és míg a kiadói besorolás az előző kötetet a négy év fölöttiek számára ajánlotta, ezt már három év fölött is lehet adni a gyerekeknek. Nagyon kedves és humoros kis történetek, csodálatos képi világgal. Ne várjunk tőle eposzi terjedelmet és különösebb irodalmi trükköket, de véletlenül se ­higgye senki, hogy gagyi bóvlitörténetekkel szórakoztat: nagyon igényes sztorik ezek, amelyek végigolvasása után felnőtt és gyerek egyaránt elégedetten áll fel a könyv mellől. Itt minden az, ami, végre – éppen amilyennek egy kedves gyerekkönyvnek lennie kell.

Külön pontot érdemelnek a kis sztorik: Monokliról, a megleckéztetett kisnyusziról, a répamérgezést elszenvedő nyuszicsaládról, a gazdag Pénzesi úrról, aki örökbe fogad egy szegény nyúlcsaládot, mire ők örökbe fogadják nagypapa­minőségben, a nyusziorvos és családja megbetegedéséről, valamint a sokat rosszalkodó kisnyuszikról, és a kedvencem, a szemüveges nyuszipapáról szóló mese, aki miatt elég sokat szégyenkezik a fia, mert például nem indul a fatörzsemelő versenyen (ugyanis „inkább elvonult és olvasott”, mert „jobban szereti a nyugalmat, a könyveket és a nagy sétákat”), de amikor meg kell mentenie a fiát, egy pillanatig sem habozik. Kellő mennyiségű tanulság is van benne: „…nincs a világon jobb gyógyszer, mint a kényeztetés – és ez nemcsak nálunk, kicsiknél van így, hanem a nagyoknál is”.

Kiváló ajándéktárgy mindkét kötet, azzal a kiegészítéssel, hogy óvatosan adják gyűjtőszenvedéllyel megvert embertársaiknak (különösen a Mesél az erdő… sorozat darabjait), mert esetleg nekilátnak, és elkezdik kigyűjteni a sorozat és a Tony Wolf-életmű összes darabját, hiszen ilyen minőségű illusztrációkkal felszerelt könyvek ritkán fordulnak elő még manapság is, amikor mindenki nagyon próbálkozik eltalálni a gyerekek ízlését.

Tony Wolf: Mesél az erdő a sárkányokról. Írta: Peter Holeinone. Fordította: Todero Anna. Manó Könyvek, Budapest, 2019; Tony Wolf: Kisnyuszi Répavölgyben. Írta: Anna Casalis és Silvia D’Achille. Fordította: Todero Anna. Manó Könyvek, Budapest, 2019.