Rajzolt ismerősök között

A Janikovszky Éva könyveiből ismert nénik, bácsik gyerekszemmel láttatott világa is régi ismerős, és Réber rajzait szerethettük Gerald Durrell magyarul megjelent könyveiben is.

Népszerű könyvek hősei lakják be a teret Forrás: A szerző felvétele

Mi kell ahhoz, hogy egy grafikai tárlat csupa játék legyen és folytonos aha-élmény? Réber László Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, karikaturista, illusztrátor (1920–2001) művei és a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum csapata. Réber László képei korábbi székesfehérvári kiállításainak sikere nyomán 2012-ben otthonra leltek a patinás Hiemer-házban, tavaly pedig Gärtner Petra művészettörténész kurátori munkájának köszönhetően megújult ez az állandó kiállítás. Annyi ötlet és kedves játék rejlik a mostani bemutatásban, hogy a Vonalba zárt történetek tárlat nemrég átvehette Az év kiállítása díjat, amellyel a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét ismerik el.

A tárlat egyik fele amolyan nosztalgiaterem, ahol a felnőtt és gyermek együtt verseng, hogy ki ismeri fel hamarabb, hogy a függönyön, szőnyegen, falakon virító képeket hol látta korábban – és ezzel a felsorolással is megannyi kedves történet sejlik fel. Hiszen épp erre jár Szegény Dzsoni és Árnika, itt vannak a Négyszögletű Kerek Erdő lakói, és itt sóhajtozik Bab Berci is, ugyanis Réber László kizárólagos illusztrátora volt Lázár Ervin műveinek.

Népszerű könyvek hősei lakják be a teret
Fotó: A szerző felvétele

A Janikovszky Éva könyveiből ismert nénik, bácsik gyerekszemmel láttatott világa is régi ismerős, és Réber rajzait szerethettük Gerald Durrell magyarul megjelent könyveiben is. Sebők Éva Állatszálloda című versének Réber László által megrajzolt figurái itt egy babaházat idéző szállodában laknak, egy embernagyságú soktornyú várból pedig kalapokat, koronákat választhat a látogató, és ebben az elegáns szettben, kacsabábuval a hóna alatt Szegény Dzsoni és Árnika segítségére indulhat – ugyanis a szőnyegen kacskaringózó viráginda egy társasjáték útvonala.

Ebből a színes világból lép át a vendég abba a fekete-fehér térbe, amely Réber László felnőtteknek rajzolt szikár képeit tárja elénk az Élet és Irodalom hasábjain 1971 és 1974 között megjelent grafikáktól kezdve az animációs munkáin és a kubusokon át az egypercesekig. Talán a hadifogolylét tapasztalataiból eredően is Örkény István és Réber László mestere volt annak, hogy választott műfajukban a legegyszerűbb eszközökkel komplex létértelmezéseket fogalmazzanak meg. A tárlatnak ez a része a gyerekeket talán csak a furcsaságával és persze a mágnesjátékkal vagy a megszólaltatható képekkel ragadja meg – és ez a ravaszság ebben: talán majd épp ez a különös fekete-fehér világ lesz a visszacsatolás motorja, amikor évek múlva Örkény műveit fedezik fel.