Szemtelen, groteszk és meglepő novellák

Vöröskéry Dóra mintha a világirodalom Gogoltól örökölt szemtelen, groteszk realizmusát és Ambrus Zoltán novelláinak furcsa mesehőseit is továbbgondolta volna kötetében.

„A Röpképtelen madarak novellagyűjtemény, amely ezer nevető varjúként ront az olvasóra” – áll a fülszövegben. Bármilyen fiatal is a szerző, számára az abszurd humor olyan, mint a lélegzetvétel. Az elbeszélések eseményei az érzéki és a fogalmi megismerés alapjait is megkérdőjelezik. Egy-egy történetbe csomagolt emberi tulajdonság, túlzó vonás válik a karakterek meghatározó jegyévé, a karakter megteremtése pedig egyúttal, Vöröskéry Dóra esetében a stílus megteremtése is, találkozunk szerelmi hisztériától túlfűtött bankrablónővel, csillagfacsaróval, kíméletlen egykettedlovassal, aki Bánomzug települését szeretné elpusztítani, Csipke Rózsával, aki – akárcsak Andersen meséjében – különös átkot cipel, de például gyilkos hajlamú bonbonkészítő mesterrel is.

A groteszkbe is bepörgetett novellabonbonok omlós belsejéhez érve pedig a kárörömhöz hasonló édesség lepi el az olvasó ízlelőbimbóit, meglepettség és elégtétel, hiszen kell az ilyen mese is a „gyereknek”, ahol nem jár mindenki jól, ahol rossz, furcsa életek, sorközi rémek elevenednek meg a lapokon. Persze a „szomszéd kertje se zöldebb” üzemmódra még nem lehet novellavárat építeni; a póruljárások mögött igazságok, törvényszerűségek sejlenek fel, ami nem feltétlenül szokványos az abszurd irodalomtól. Főleg az abszurd drámairodalom alapoz ugyanis arra a filozó­fiai nézetre, miszerint a világ értelmetlen, a kommunikáció hamis, a kapcsolatteremtés pedig gyakorlatilag lehetetlen, Vöröskéry Dóra szörnyszülött mesefigurái között azonban olykor szerethető, hús-vér karakterek is feltűnnek, kapcsolódásaik valódi drámákra engednek rálátást.

Vöröskéry Dóra mintha a világirodalom Gogoltól örökölt szemtelen, groteszk realizmusát és Ambrus Zoltán novelláinak furcsa mesehőseit is továbbgondolta volna kötetében. Adja magát az ötlet, hogy a novellákra, novellahősökre is mint csökött, szárnyaszegett madarakra tekintsünk; azonban hogy ezek az írások mennyire szólnak a szárnyalás utáni elvágyódásról vagy sokkal inkább a cím pandantjaként egyfajta másik szárnyalás bizonyítékai, annak megválaszolását az olvasóra bízom. A Röpképtelen madarak novelláinak legfontosabb esztétikai minősége mégis a meglepetés, a meglepni tudás, amely nem kis erény egy pályakezdő szerző esetében.

Vöröskéry Dóra: Röpképtelen madarak. Előretolt Helyőrség Íróakadémia. 2019.