Ha valaki olyan alkotások látványára vágyik, amelyekből árad a harmónia és rendezettség, semmiképpen se kerülje el mostanság a Corvin Galériát Budapesten, ahol A. Bak Péter és Szabó János festőművészek közös kiállítását látogathatja meg. A műveket tekintve egyáltalán nem véletlen, hogy több évtizedes barátság köti össze a két alkotót, hisz mintegy kiegészítik egymást. Ezért aztán érthető, hogy színes komplex, egyben komplementer egységet alkot a tárlat.
Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria hajdani legendás főigazgatója írta: „A. Bak Péter festészetében mintha Rudnay Gyula egyenes ági leszármazottja volna.” Rozványi Márta, a Műcsarnok volt főigazgatója pedig a másik kiállítót jellemezte úgy: „Szabó János festészetének legbensőbb magja, indítéka a mindig mindenütt jelenvaló, érző, alkotó ember…”
Szabó János – akinek hosszú évekig jelentek meg grafikái lapunkban – valóban nem kerüli a sokszor politikainak elkönyvelt, bélyegzett, össztársadalmi jelentésű és jelentőségű témákat, demonstrálva: helyük van a modern piktúrában. Most is megtekinthetők többek között a Szent László fohásza, a József Attila arcképét is felvillantó A Dunánál, a Sortűz 1956 vagy A Megváltó című munkái.
A. Bak János művei bizonyítják, hogy van a tájakban is valami mérnöki precizitás, az épületekben pedig szintén ott lüktet a természet. Óhatatlan, hogy Cézanne és Barcsay Jenő világa, forma- és színgazdagsága juthat eszünkbe róluk. Szabó az Iparművészeti Főiskolán tanított sok éven keresztül, A. Bak Péter a lábatlani nyári művésztelep vezetője, szervezője. Talán oktató tevékenységüknek köszönhető, hogy mindkettejük életművét úttörő kísérletező kedv, játékos fegyelmezettség hatja át.
A. Bak Péter és Szabó János közös kiállítása a XV. kerületi Corvin Galériában július 11-ig tekinthető meg.
