Minden kép olyan, mintha egy véletlenül nyitva hagyott ajtón tekintenénk be: nincs bennük póz vagy mesterkéltség, Makk Károly nem szerepel a fotókon, egyszerűen jelen van, és főleg ez adja a képek erejét. Nagyon erősen érzékelhető ugyanis az a bizalmas, baráti légkör, amely Makk Károly és Szebeni András kapcsolatát jellemezte, és ami alól a külső szemlélő sem tudja kivonni magát: a könyvtár kisgalériájába belépve úgy érezzük, otthonos közegbe kerültünk, és egy-egy olyan pillanatot látunk megörökítve a képeken, amit csak az vesz észre a hétköznapokban és amire csak az emlékszik, aki nagyon jól ismeri a másikat. Nekünk, akik csak a filmjeiből ismerjük Makk Károlyt, nem lehetnek ilyen emlékeink, Szebeni András képeinek köszönhetően azonban betekinthetünk a kamera túloldalára, és egy kicsit közelebb kerülhetünk a neves rendezőhöz, láthatjuk megpihenni, elgondolkodni vagy éppen felszabadultan nevetni.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2021/07/HL79VnCU0i3VgtYIcap6IT5VfCp_vetKJfsDmqJYKoc/fill/1920/1280/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E0NzhmMDllZjdiYjQzMzM5MjllNDM0YTNmMDcwYTMx.jpg)
Fotó: Teknős Miklós