A realizmus változatai

Új, állandó kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig címmel. A művészi életművek nagyobb összefüggésben való láttatásának igénye természetesen eddig is létezett, de most már a nagyközönség előtt is fölvállalt, kiforrott módon, kurátori koncepcióként tud megjelenni. Ahogy azt Szücs György tudományos főigazgató-helyettes is elmondta a tárlatvezetésen: Munkácsy Mihály kultusza éppen olyan töretlen hazánkban, mint a Petőfi-kultusz, és éppúgy igényli az új, átfogó reprezentációt.

Ásító inas – a monografikus szemlélet a múlté, a Nemzeti Galéria a festőóriás művészetét tágabb összefüggések mentén mutatja be Fotó: Teknős Miklós

A merev, monografikus szemlélet már a múlté, a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című tárlat hat termének mindegyike a századfordulós realizmus és naturalizmus kibomló árnyalatait és változatait járja körül a nagyvárosoktól a pusztákig. Természetesen a két főszereplő, Munkácsy Mihály és Mednyánszky László művészete hangsúlyosan van jelen az ismert mérföldkövekkel, mint a Siralomház, a Rőzsehordó nő, a Csavargófej vagy az Erdőrészlet, de a felújított termekben eddig ritkán látott munkákat és külföldi alkotókat is bemutatnak, például Narcisse Virgilio Díaz de la Peña, Friedrich August von Kaulbach, Louis-Ernest Barrias vagy August von Pettenkofen képeit is.

Krasznai Réka és Zwickl András kurátorok a valóságot megragadó művészi látásmódokat jól átgondolt kísérőszöveggel tárják elénk, és társadalmi kontextusba helyezve láttatják. Az igaz emberek festője címet viselő első teremben látható például Munkácsy Zálogháza – Krasznai Réka kutatásai szerint az első, nagyvárosi életet ábrázoló festmény mint a nemzetközi szinten létrejövő, Gustave Courbet nevével is fémjelezhető, szociálisan érzékeny festészet reprezentánsa kerül bemutatásra, amely szemléletmód előzményének a művészettörténész szerint a XVII. századi holland festészet tekinthető.

Ásító inas – a monografikus szemlélet a múlté, a Nemzeti Galéria a festőóriás művészetét tágabb összefüggések mentén mutatja be
Fotó: Teknős Miklós

De ugyanilyen súllyal van jelen a szalonok és a modern polgári létforma világa vagy épp a tájkép, illetve a falusi életkép szép példái. A Határtalan természet, a Senki földjén, egyedül, A falu és népei, illetve A mindennapok csendje címet viselő termekben éppúgy láthatjuk Fényes Adolf egyszerre sötét tónusú és bensőséges, visszafojtott érzelmektől terhes műveit, mint Kernstok Károly szociálisan érzékeny, naturalista képeit.

Találkozhatunk anekdotikus zsánerjelenetekkel, monumentális hatású, olykor idilli, máskor egyre zaklatottabb, vibráló színhatású tájakkal, és e találkozások által akár nagyobb összefüggések kapujába is eljuthatunk, mint amiről az egyik falon olvasható, az életpálya fényében megrendítő Mednyánszky-idézet is tanúskodik: „A nagy foltokban egyszerűsített táj sejtet belső nagy titkokat, törvényeket és megnyilatkozásokat, amelyeket csak igen vékony fátyol takar.”