Talán a legizgalmasabb írás számomra a Jelet hagyni című elbeszélés. A főhős mindenáron nyomot szeretne hagyni maga után, többek között az írással is megpróbálkozik, rendkívül mulatságos és tanulságos az irodalommal való kacérkodásának története. Nem spoilerezem, szíveskedjenek elolvasni.
Varga Zoltán Zsolt olyan dolgokról ír, melyek bárkivel megtörténtek vagy megtörténhetnek, de úgy, ahogy nem szoktak írni. Főképp manapság, a langyos próza korában. Varga Zoltán Zsolt prózája minden, csak nem langyos. Ha ilyen pályakezdő fiatal íróink lennének, bizony ujjonganánk. Mindenesetre nagyszerű dolog, hogy a szokásos írói pályával ellentétben szerzőnk példája bebizonyítja: negyven után sem késünk le semmiről. Ilyen értelemben rokona az ugyancsak negyven után berobbanó Döme Barbarának, aki Nők a cekkerben című kötetével sokkolta a nagyérdeműt. Mindketten letehetetlen rövidprózát írnak, olyat, amelynek van eleje, közepe, vége, története, lélektana – és sodrása és súlya.
Varga Zoltán Zsolt: Euridiké halott. Elbeszélések. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!