A lelakatolt zongora

Volt pohárszedő Fradi-mezben, játszott Bachot rockereknek, aztán a beat nevű tiltott gyümölcs lett a végzete. Fél évszázada van színpadon, és bár volt egy időszak, amelyet bárzenészként kellett kibekkelnie, mindvégig a hazai beatnemzedék meghatározó alakja maradt. Balázs Fecó útja Bartóktól a heavy metalon át a sitkei kápolnát is feltámasztó lírai rockig.

Otthon tehát Beatlest játszott, az iskolában pedig Bartókot…

Játszottam Beatlest az iskolában is, aminek persze a tanárok nem örültek. Éppen ezért lezárták a zongorákat. Persze minket sem kellett félteni, annyira épp fel lehetett hajtani a zongora fedelét, hogy az ujjaim beférjenek. Ketten tartották a fedelet, én meg Beatlest, a tiltott gyümölcsöt játszottam a lelakatolt zongorán. Csodás évek voltak.

Szinte gyerek volt még, amikor bekerült a Neotonba billentyűsnek. Tizenhat évesen egyszeriben tízezrek előtt játszott. Nehéz volt feldolgozni?

Sodort magával az élet, minden gyorsan történt. Az 1967-es Ki mit tud? selejtezője előtt kerestek meg, lenne-e kedvem a Neotonban játszani. Addig ugyebár klasszikus zenét tanultam, de ott, abban a pillanatban, hogy igent mondtam, eldőlt az életem. Utólag látom, nagy előny, hogy klasszikus zenei alapműveltséget szereztem. Ez adott később lehetőséget arra, hogy zenét írjak színdarabokhoz, filmekhez, televíziós sorozathoz, és megjelent két klasszikus zenei lemezem is Lippényi Gábor és ifjabb Herrer Pál közreműködésével. A legújabb szintetizátorokon játszottam Bachot, megpróbáltunk új hangzást adni az eredeti daraboknak, illetve eljuttatni az akkori rockközönségnek a komolyzenét. Azt hiszem, sikerült.

A teljes interjú IDE KATTINTVA érhető el.