Kincs egy kartondobozból

Néhány éve véletlenül találták meg az Iparművészeti Múzeum egyik raktárában a XVII. századi Róma jelentős művésze, Antonio Tempesta egyik elfeledett alkotását. A drágakő lapra festett, restaurált képeket a Ráth György-villában nyílt kamaratárlaton ismerheti meg a közönség.

Átkelés a Vörös-tengeren – Antonio Tempesta alig egy milliméter vastagságú lapis lazuli felületen ábrázolta a két ószövetségi jelenetet Fotó: Kurucz Árpád

Közvetlen képi forrás nem segítette a rekonstrukciót, ezért Mózes portréja most egy másik Tempesta-művet idéz: a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében szerepel egy ovális mészkőbreccsa lapra készült Antonio Tempesta-festmény, mely szintén a zsidók vörös-tengeri átkelésének jelenetét ábrázolja, és az ott látható Mózes vonásai köszönnek vissza a most restaurált képen is. A kék drágakő hiányzó darabjainak kiegészítése is különleges körültekintést igényelt, a restaurátor ásványbörzéket járva talált rá olyan lapis lazulira, melynek mintázata jól illik a több száz éves festmény sajátosságaihoz.

Átkelés a Vörös-tengeren – Antonio Tempesta alig egy milliméter vastagságú lapis lazuli felületen ábrázolta a két ószövetségi jelenetet
Fotó: Kurucz Árpád

Az Iparművészeti Múzeum Baráti Köre támogatásának köszönhetően megvalósuló restaurálással egy időben a szakemberek megpróbálták kideríteni, hogy a XVI–XVII. századi olasz festő különleges műve hogyan került az Iparművészeti Múzeumba és miért nem szerepel a leltárban. Nemcsak a mű festőjét sikerült azonosítaniuk, hanem nagy valószínűséggel a megrendelőjét is: VIII. Orbán pápa unokaöccsének, Róma prefektusának és egyik leggazdagabb nemesurának, Taddeo Barberininek fennmaradt számadáskönyve szerint 1624 októberében száz aranyat fizettek ki Antonio Tempestának egy lapis lazuli képért, amelynek egyik oldalán a világ teremtése, a másikon a „fáraó elmerülése” látható. Az olasz mester jelenleg ismert művei közül ez a leírás csak az Iparművészeti Múzeumban megtalált kincsre illik.

A festmény 1944-ben a Nemzeti Múzeumból került az Iparművészeti Múzeumba a két intézmény anyagának részleges cseréje során. A kép az 1830-as évek óta volt a Nemzeti Múzeum tulajdona, miután megvásárolták a jeles műgyűjtő, Jankovich Miklós (1772–1846) hatalmas és sok területet felölelő gyűjteményét. Ekkor több leltárkönyv készült, azonban a festményeket, valamint a kőből, fából és elefántcsontból készült faragványokat tartalmazó első könyv első tétele, mely hibásan achátként tünteti fel a kőlap anyagát, eddig azonosítatlan volt: „Fekvő formátumú, áttetsző kép, achátra festve, itáliai munka a XVI. századból, egyik oldalán a paradicsomkert, másik oldalán a fáraó átkelése a Vörös-tengeren.” Arról nincs biztos adat, hogy honnan jutott Jankovich a képhez.

Tempesta festménye 1962-ben került ki az Iparművészeti Múzeum leltárából – ekkor zajlott az a nagy revízió, amely az 1956-os forradalom során a múzeum gyűjteményét ért veszteségeket vette számba. Azonban a kép sérülései korábban is keletkezhettek.

Gálos Miklós, a kiállítás kurátora Jankovich Miklós emléke előtt tiszteleg azzal, hogy Tempesta művének kísérőjeként néhány kivételes ötvöskincset is bemutat Jankovich hatalmas gyűjteményéből. A kiállított tárgyakban az a közös, hogy mindegyiket a természet adta anyag – a teremtő műve – felhasználásával hozta létre a művész alkotói leleménye: ahogy Tempesta belekomponálta festményébe a kőzet mintázatait és színeit, úgy avatták műalkotássá az ötvösművészek is a sajátos kompozíciókban és díszes foglalatban látható tengericsiga-házat, strucctojást vagy kókuszdióhéjat.