Egész estés Messerer-balettet mutat be péntek este a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban. A Laurencia látványos szólókkal, duettekkel és alapüzenetéhez híven különleges tömegjelenetekkel kápráztatja majd el a közönséget.
Időtlen témákat boncolgat a mű, olyanokat, mint a becsület, az igazság, a szabadság és az emberi méltóság, így nem véletlen, hogy 2010-ben Michael Messerer, a világ legjobb balettmestereinek egyike felújította Vakhtang Chabukiani 1939-es koreográfiáját, amelyhez Alexander Krein komponált zenét. A Laurenciát már láthattuk pár alkalommal a hetvenes évek elején Orosz Adéllal és Róna Viktorral a főszerepben, most viszont nemcsak a koreográfia, hanem a látványvilág is megújul: Rózsa István és Romhányi Nóra nemcsak felfrissítette, hanem újra is gondolta Vadim Ryndin korhű díszlet- és jelmezterveit. A többszörös szereposztás címszerepében Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya, Kosyreva Diana és Balaban Cristina, Frondoso szerepében pedig Leblanc Gergely, Timofeev Dmitry és Majoros Balázs lesz látható, a Parancsnokot Kekalo Iurii, Radziush Mikalai és Melnyk Vladyslav táncolja.
Lope de Vegáról minden bizonnyal megemlékezünk még idén, hiszen augusztusban lesz halálának 385. évfordulója. A spanyol drámaírás legkiemelkedőbb egyénisége rendkívül gyorsan alkotott, egy háromfelvonásos darab megírása mindössze egy napot vett igénybe nála, hangzatos rímekbe szedett egyfelvonásos játékait pedig a fáma szerint csak úgy, társaságban, mintegy mellékes kiegészítőjeként a csevegésnek rögtönözte. Komoly témájú és hangú drámáit viszont alaposan kidolgozta, ezekkel akár három napot is elbíbelődött.
Ezek egyike a Laurencia alapjául is szolgáló Fuente Ovejuna, sokak szerint Lope de Vega legnagyszerűbb műve, amely egyben a drámatörténelem egyik remekműve is. A magyarra előbb Gyilkos falu, később A hős falu címmel lefordított dráma kiállás a nép mellett a zsarnok földesúrral szemben, amelyben ráadásul az igazságos király tudomásul veszi a nép igazát. A drámának valós történelmi alapja van. A szerző születése előtt Fuente Ovejuna lakói valóban megölték a földesurat, aki a király ellensége volt, így az uralkodó várossá emelte a falut, amely közvetlenül a királyi hatalom alá került, ez pedig elősegítette a lakosság polgárosodását.
