Trianonnal tisztában kell lenni

Wass Albert Tizenhárom almafájának színpadi változatát pénteken mutatta be a Nemzeti Színház társulata, Vidnyánszky Attila rendezésében. A színdarab egyik főszereplőjével, Tóth Augusztával többek között Trianon emlékezetéről, Wass Albert jelenlegi megítéléséről és egy almafa jelképes ültetéséről beszélgettünk.

2020.03.05. Tóth Auguszta színésznő Budapest Fotó: Katona Vanda Magyar Nemzet Fotó: Katona_Vanda

– A Nemzeti Színház társulatával tizenhárom almafát ültettek február 27-én országszerte, a Trianon 100 rendezvénysorozat részeként. Ön a román határ menti Újszalontára vitt egy Erdélyben őshonos, oltott almafacsemetét. Milyen élmény volt odalátogatni?

– Gyermekkoromban az Újszalontától pár falura lévő Dévaványán éltem, édesanyám és a húgom máig ott laknak, így különösen kellemes élmény volt odalátogatni. Jó volt beszívni az ottani levegőt, a föld szagát. A helyiek nagyon kedvesen, a fa ültetéséhez mindent előkészítve vártak minket, és ebéddel is kínáltak. Meleg, mondhatnám családias hangulatban helyeztük kis fánkat a jövendőbeli helyére, miközben gyerekek olvastak fel részleteket Wass Albert műveiből. Az esti próba miatt sietnem kellett vissza Pestre, de a helyiektől megtudtam, hogy 65-en élnek ezen a barátságos kis településen, amely Nagyszalonta valamikori tanyavilága volt. A XX. században oda-vissza csatolták, és a nevét is többször megváltoztatták, végül azért lett Újszalonta, mert nem hívhatták ugyanúgy, mint a román határon túli részét.

– Jászai Mari-díjas színészként és érdemes művészként mennyire érez felelősséget, hogy felhívja a figyelmet nemzeti ügyeinkre?

– Így lehetőségem van rá, hogy képviseljek egy fontos ügyet, de ezt egyszerű emberként is megtenném. Azok a gyerekek, akik a faültetésnél Wass Albert műveiből olvastak fel, ugyanúgy kiálltak a kezdeményezés mellett, mint mi, színészek. Számomra nem kérdés, hogy tisztelettel emlékezzünk a múltunkra, mint ahogy most a színházam is emléket állított Trianonnak a faültetésekkel.

– Mit szól a Wass Albert megítélése körül időről időre kiújuló vitához?

– Szeretem Wass Albertet, és figyelem, hogy mit tudnak felhozni ellene, akik elítélik, nem pedig megítélik. Úgy gondolom, csodálatos író volt, aki, mint szemtanú, nagyon pontos korrajzot hagyott írásaival az utókor számára hazánk történelméről, kultúrájáról.

A Tizenhárom almafában Tóth Auguszta az egyszerű, okos asszonyt, Rozált alakítja
Fotó: Katona Vanda

– Pénteken mutatták be a Nemzeti Színház társulatával Wass Albert Tizenhárom almafájának színpadi változatát, amelyben Rozált, a főhős feleségét alakítja. Mit jelent önnek ez a szerep?

– Örömmel játszom a darabban, ami reményeim szerint a bemutatónk után is érik, gömbölyödik majd. Ez egy izgalmas előadás, a kor szépségét és durvaságát egyszerre mutatjuk meg benne. Rozál egy tiszta, egyszerű, okos asszony, aki igazán szereti az urát, Mózsit. Szikár jelenség, de legeslegbelül nagyon is érzékeny, finom ember. Remélem, elfogadott már engem mint az őt megszemélyesítő színészt. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy ez megtörténjen.

– Mit gondol, mit üzen a mű Tria­non századik évfordulóján?

– Úgy gondolom, Trianon valamennyi igaz magyarnak a szíve mélyén él. Hiszem és vallom, hogy tisztában kell lenni a múltunkkal. Amíg magyar ember él a földön, emlékeznünk kell erre a sorstragédiára. Az előadás történelmi dokumentumokat és a legújabb kutatásokat felhasználva ad rálátást Trianon következményeire. Egyre tisztábban kirajzolódik egy-egy múltbéli esemény, amelyet az adott korban nem feltétlenül érthettünk meg. Lehet akármilyen józan és bölcs az ember, akkor is felmerül a kérdés, vajon jól látja-e a történéseket. Az idő bizonyos távlatából viszont újabb kapuk nyílnak meg a múlt értelmezésére, úgy van kitalálva a világunk, hogy előbb-utóbb minden kiderül. Lehet sumákolni, lehet megtéveszteni, lehet manipulálni, de előbb vagy utóbb az igazság teret kér.