„Menjenek haza azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert!” – e szavakkal búcsúzott Mikszáth Kálmán a negyvenéves írói jubileuma alkalmából Pünkösdkor őt ünneplő közönségétől két héttel halála előtt, amikor az egyetemes magyar nemzet hódolata vette őt körül. Mikszáth nemcsak saját életének legboldogabb perceiben hagyta itt a földi életet, hanem hazájának és nemzetének legboldogabb idejét is azok az évtizedek jelentik, amikor ő élt és alkotott.
Az Isten szerette őt, ezért bölcsőjébe belerakta legritkább, legdrágább adományait: a humort, a fénylő, nagy okosságot, a bájt, a lélek nyugalmát és a tiszta bölcsességet.
Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke, mandátuma lejárta után 1910 áprilisában európai körutat tett, melynek során Budapestre is ellátogatott, ahol egy emberrel szeretett volna mindenféleképpen találkozni: Mikszáth Kálmánnal. Amikor találkoztak, az elnök elmondta, hogy ő és felesége Mikszáth angolul megkapható minden írását elolvassák, ezért szerette volna személyesen is megismerni a magyar írót. Roosevelt és Mikszáth találkozásáról a korabeli magyar hírlapok többször és nagy terjedelemben számoltak be. Az író röviddel az elnök elutazása után hunyt el. Ezt követően Roosevelt ifj. Mikszáth Kálmánhoz, az elhunyt író fiához angol nyelven részvétlevelet írt, amely magyar fordításban így szól: „Kedves uram! Igen fájlalom atyja halálát. Nagy író és rendkívüli ember volt. Szíves értesítését köszöni igaz híve Theodore Roosevelt.”
A halálát követő napokban a korabeli lapok arról számoltak be, és fia, ifj. Mikszáth Kálmán is azt nyilatkozta, hogy az író halálának közvetlen okozója az a kortesút volt, melyet máramarosszigeti kerületében tett a halála előtti héten: majdnem egész hetet töltött választói között, autómobilon, kocsikon bejárta a falvakat, beszédeket mondott.
A kormány a nemzet halottjának tekintette őt, és amint 1904-ben Jókai Móricot, Mikszáth Kálmánt is az állam költségén temették. A szertartásra május 31-én, délután fél négykor került sor. Ravatalát a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában állították föl, onnan indult a gyászmenet a fiumei úti Kerepesi temetőbe. A magyar kultúra szolgálatában eltöltött élet egyetlen földi jutalmaként koporsóját Jókai-lepellel takarták le. A nemzet nagy halottjától Raffay Sándor evangélikus lelkész búcsúzott el.