A húszéves Maszk Bábszínház a műfaj új útjait járja + videó

Mi mindenre nem kényszeríti az ember találékonyságát a koronavírus-járvány? Túljártunk a Covid–19 eszén, s karanténriportot készítettünk online. A Maszk Bábszínház alapítói, Havas Edina és Zsolt laptopjuk kameráján keresztül invitáltak házukba, ahol miközben meséltek arról, miért kezdtek történelmi darabokat játszani a gyerekeknek, életre keltették főszereplőiket is.

A művészházaspár műszaki háttér nélkül képes bábot, díszletet, jelmezt, kelléket tervezni, készíteni és játszani tudnak az összes technikával Forrás: Maszk Bábszínház

Amíg a két művész nappalijuk kanapéján ülve várta kérdéseimet, mögülük a majd ember méretű, félig elkészült bábok bámultak rám, a májusra tervezett – s természetesen elhalasztott – bemutatójuk főszereplői. E helyt kell megjegyezzem, nem mindennapi, hogy bábművészek maguk készítsék a bábokat. Amikor például Pécsett a Bóbita Bábszínházba a cseh Jan Dvorákot hívták rendezni, ő minden színésszel megcsináltatta a figurát, amellyel játszott. Mi tagadás, a társulat kezdetben értetlenül állt a szokatlan feladat előtt.

– A bábkészítés az én bűnöm – árulta el Havas Zsolt. – Az Astra Bábegyüttesben ismerkedtem meg az alapfogásokkal, valamint textilművész édesanyám csinált bábokat, tőle is tanultam, egyébként bábszínészként végeztem a Budapest Bábszínházban.

A művészházaspár műszaki háttér nélkül képes bábot, díszletet, jelmezt, kelléket tervezni, készíteni és játszani tudnak az összes technikával
Fotó: Maszk Bábszínház

Felesége, alkotótársa, Havas Edina a pécsi egyetem bölcsészkarán végzett történelem szakon. – Amikor Zsolt megalapította a saját társulatot, akkor jöttem én mint dramaturg, író. Hogy báb került a kezembe, tulajdonképpen szerencsés véletlen volt – mesélte Edina, aki azután végigjárta a bábszínházi szamárlétrát, kitanulva a mesterséget. – Ami végül is játék, azért szeretem csinálni – sommázta.

Az együttes létrehozásakor nem mások által járt útra akartak lépni, így jött a várregék, a magyar történelem feldolgozásának ötlete.

– Ezt Edinának köszönhetjük – biztosított Zsolt.

A művelődési házak eleinte tamáskodtak, azonban a gyerekek körében aratott siker meggyőzte őket. Egyre több helyütt előadták hát Könyves Kálmán, IV. Béla, Mátyás király korát, a török- vagy a Rákóczi-kort bemutató produkcióikat, illetve Arany János Pázmán lovagját. – Olyanok, mint a népmesék, nem erőltetett történelemórát tartunk – magyarázta Zsolt. – A gyerekek érzelmeire hatunk, hogy meg is maradjon bennük valami az előadás végeztével – vette át a szót Edina.

A hatás fontos eleme a zene. Szűts István, a Kormorán billentyűse és Pivarnyik László keze alatt értő muzsika születik. Mindezek mellett figyelnek arra, hogy megismertessék nézőiket a Kárpát-medence történelmével, az események összefüggéseivel.

Nincsenek könnyű helyzetben az alkotók, lévén ma a legkisebbek a hollywoodi animációs filmeken nevelkednek. – Az élő színházi előadás úgy mesél, ahogy otthon a szülők – mondta Edina. – Az elmúlt húsz év alatt nem éreztük, hogy az amerikai rajzfilmek miatt ne akartak volna eljönni a gyerekek.

Zsolt kiegészítette: – Ma rövidebb jeleneteket, párbeszédeket kell írni. Tizenöt percet veszítettünk a gyerekek figyelméből.

Érthetően fontos a változatosság, így mindegyik előadásukat más-más technikával viszik színre. Íme az előnye, hogy műszaki háttér nélkül, maguk képesek bábot, díszletet, jelmezt, kelléket tervezni, készíteni. S ne feledkezzünk meg arról, hogy játszani tudnak az összes technikával: kesztyűsbábbal, pálcással, marionettel, óriásbábbal. Ezzel kapcsolatban Zsolt megjegyezte: – Hiába képes használni az ember az adott technikát, minden báb másmilyen, mindegyikkel gyakorolni kell. Példát is hozott: azért, mert valaki tud hegedülni, minden új darabot be kell gyakorolnia. Még műhelytitkot is elárultak: miközben formálódik Edina szövegkönyve, Zsolt már mesél a fejében megjelenő látványról, majd elkezdi mintázni agyagból a figurák fejét. Mindezekkel együtt megtervezik a technikát, beszélnek a zeneszerzővel. E munkafolyamat megakadályozza az írót, hogy annyira elszabaduljon a fantáziája, ami már megvalósíthatatlan.

A színházak általában hat hétig, ritkábban két hónapig próbálnak egy darabot, a Maszk esetében ez az időszak mindössze tíz nap.– Szövegtudásunk 85 százalékos, amikor a próbaterembe költözünk – árulta el Zsolt, hozzáfűzve: addig otthon már lejárják a mozgásokat, azaz a rendelkező próba szintjéig jutnak el.

S jönnek az előadások: az utazás oda-vissza 4-6 óra, egy marionettszínpad építése és bontása 2-2 óra, míg a produkció mindössze egy.

Magyarázatuk alatt kiértek a kertbe, ahol felállították a Mátyás-kort ábrázoló paravánt, illetve Pázmán-előadásuk díszleteit, főszereplőit. Zsolt még kezében tartotta a laptopot, keresve a jó képkivágást, amikor Edina már bevezetett a marionettmozgatás titkaiba. Kisvártatva megismertettek A furfangos csodadoktorok Rákóczi idejét idéző, közel ember nagyságú figuráival, kiemelve: a történelmi hűség érdekében régészektől is kérnek szaktanácsot.

Be kell valljam, nemcsak a gyerekeket, de engem is elvarázsoltak.

(A beszélgetés videókkal bővített változata megtalálható online felületünkön.)