A tárcaíró az ötvenedikben arról ír, hogy van megváltás

Woman with Bible Fotó: 123RF

A tárcaíró mindig is tudta, hogy nincsenek véletlenek. Reggel, amikor felkelt, azon gondolkodott, hogy este miről fog írni az ötvenedik tárcában. A tárcaíró persze még véletlenül se számolgatja a tárcáit, bölcsészként amúgy is hadilábon áll a számokkal, csak hát sorszámozva menti el őket a számítógépére, így pontosan látható, hányadik tárcánál tart. A teraszon szokott kávézni, és nemcsak azért, mert ilyenkor odasüt a nap, és jó érezni a természet energiáit, hanem azért is, mert ilyenkor mindig odajön a macska is, beül a tárcaíró ölébe, és dorombol neki. Úgyhogy a tárcaíró azt gondolja már egy ideje, hogy a macska miatt kávézik a teraszon. Meg az is az igazsághoz tartozik, hogy szeret együtt kávézni a macskával korán reggel, közben zenét hallgatnak, komolyzenét, mert a reggeli kávézáshoz a tárcaíró szerint a komolyzene illik a legjobban. Ha viccelődni akarna a tárcaíró, akkor azt mondaná, a macska is azt szereti.

Ült tehát reggel a tárcaíró a teraszon a macskával az ölében, hallgatta a komolyzenét, és azon gondolkodott, hogy a temérdek téma közül, amely a fejében járt, amelyek mind előbb vagy utóbb tárcává kívánnak formálódni, melyik lenne méltó ehhez a kicsinyke évfordulóhoz. Azt hamar elvetette, hogy a tárcaírásról fog írni, mert azt megteszi számtalan alkalommal néhány sor erejéig, felesleges egy egész tárcát szánni neki, most is elegendő lesz néhány sor. Arról is írhatna – gondolta a tárcaíró –, hogy a macskája, amely kinti macska és nagy vadász, miért kívánja mégis minden reggel a közös együttlétet, de ebben a kérdésben nem jutott A kis herceg című könyv örök igazságánál tovább. Vagyis azt gondolta a tárcaíró, hogy megszelídítette őt a macska, ezért mindig dorombol egy kicsit neki. A kutyát ugyanis az ember szelídíti, a macska viszont az embert.

Aztán a tárcaíró délután moziba ment, amely egyébként minden egyes alkalommal ünnep volt neki. Buvári Tamás Magdolna című filmjét adták. És ekkor gondolta azt a tárcaíró, hogy nincsenek véletlenek. Mert mindig különleges alkalom, ha jó filmet lát az ember, de ez a film egy tökéletes alkotás volt. Ilyet viszont évtizedenként egyszer lehet látni. Az, hogy miért tökéletes a film, filmkritikába való. Azt viszont, hogy miért különleges, egy tárcában lehet a legjobban elmondani. Az ötvenedikben. Amelyikben kiderül, hogy van megváltás.

Hit nélkül nem érdemes élni, van Isten és van megváltás
Fotó: 123RF

A filmtörténetben ugyanis nagyon kevés az olyan film, amely Istenről szól. Amelyben érződik Isten jelenléte. Amely metafizikai élménnyel is szolgál. Van, de nagyon kevés. A tárcaíró soha nem értette, hogy a hit és a vallás a keresztény kultúrkörünkben miért vált mellőzött témává. Tudta persze a tárcaíró, hogy az elvilágiasodás korát éljük, de nem értette igazán, ­miért kellett az emberiségnek eljutni erre az állapotra. A Magdolna viszont arról szól, hogy van megváltás, van Isten, és hit nélkül nem érdemes élni. Az ötvenedik tárcában tehát csak annyit szeretne mondani a tárcaíró, hogy aki csak tudja, nézze meg ezt a filmet. Csak az a szomorú, hogy ez majdnem lehetetlen feladat, mert alig találni mozit, amely műsorra tűzte.