A tébolyult lány balladája

Erotomániának hívják a betegséget, amelyben az Audrey Tautou által megformált nő szenved Lae­titia Colombani Szeretni bolondulásig című filmjében. A cím szó szerint értendő, ugyanis a film története egy tébolyult nő elszomorító és veszélyes próbálkozása, hogy szerelmi kapcsolatba lépjen a kiszemelt férfival.

Fotó: SPI

Pszichopata nőkkel tele van a filmtörténet, bár az is igaz, hogy olyan nőket, akiktől retteg az ember, a legtöbbet mostanában lehet látni a mozivásznon és a televíziós sorozatokban. Hogy a valóságban hány nő képzeli azt, hogy kapcsolata van egy férfival, komoly kapcsolata, ha úgy tetszik, párkapcsolata, miközben mindebből a férfi szinte semmit nem érzékel, azt nem tudhatjuk. De a mozivásznon nem a tizennyolc évvel ezelőtt készült Audrey Tautou-film az egyetlen, amelyik erről szól. Gondoljunk csak az alapszituációban igencsak hasonlatos, nemrég elkészült magyar változatra (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre), amelyet az Oscar-díjért is ringbe küldenek.

Tudathasadásos személyiség, akinek lappangó erotomániáját a szomszédjában lakó orvossal való találkozása váltotta ki – magyarázza meg a film rendezője az ép ésszel felfoghatatlan őrületet. De miről is van szó egészen pontosan Laetitia Colombani 2002-es filmjében? Egy ritka rendellenességről, az erotomániáról. Aki ebben a betegségben szenved, az abban a téveszmében él, hogy egy másik, általában magasabb szociális státusú személlyel szerelmesek egymásba. Az Audrey Tautou-filmben a színésznő által megformált nő egy orvosba lesz szerelmes. És teljesen tönkreteszi az életét.

Audrey Tautou, aki a 2001-es Amélie csodálatos élete című filmje révén lett világsztár, úgy viselkedik, mintha ebben a filmben is Amélie-t játszaná. Ám itt nem arról van szó, hogy egy kedves lány rácsodálkozik a világ dolgaira. Ebben a filmben egy kedvesnek tűnő lány tönkretesz és lerombol mindent maga körül, mert azt gondolja, hogy szerelmes. A film egyébként jól illik azok sorába, amelyek arra hívják föl az emberek figyelmét, hogy nem is kicsit túlárazott az érzelmi piacon a szerelem. Azok is, akik nem szenvednek erotomániában, hajlamosak azt gondolni, hogy az életünk legfőbb irányítója a szerelem. Mindent ez mozgat, és mindent meg is lehet tenni azért, hogy aztán kiteljesedhessen mindenki a maga boldogságában. Aztán az érzelem lanyhulásával jöhet a következő, mert persze a szerelem csak akkor jó, ha tombol. Ha megbolondul tőle az ember.

Fotó: SPI

A film azért erős, mert mindjárt kétszer is elmeséli ennek a különös, igazából semmilyen szinten nem létező szerelemnek a történetét. Egyszer a nő, azután pedig a férfi szemszögéből látjuk az eseményeket.

A nő szemüvegén keresztül nézve a világban vannak nehézségek, de ezek is csak arra valók, hogy leküzdjük azokat, mert akkor még boldogabb lesz a tomboló szerelmében. Ellenben a férfi szemüvegén keresztül minden úgy néz ki, hogy van egy lány, aki közömbös neki, viszont aki elkergeti a feleségét, megöli a felesége méhében lévő babát egy balesetet kreálva, s tönkreteszi az orvosi praxisát. A férfi szemüvegén keresztül nem egy aranyos, bolondos, szerelmes leányzó látszik, hanem egy komplett idióta, önző, csak a saját vágyaira, csak a saját egójára figyelő, a fejlődésben megrekedt, gonosz nő. Audrey Tautou a filmben remekül ábrázolja ezt a kettősséget. A kedves, de igazából tébolyult leányzót.

A film tehát egy különleges és iszonyatosan veszélyes betegséget mutat be viszonylag pontosan, ám a mélyrétegekben korunk emberének tart tükröt. Olyan lett a világ, mintha tébolyultak járkálnának benne. Mintha egyre több embert fertőzne meg ez a betegség. Neve is van: önzőségnek hívják. Jó hír viszont, hogy míg az erotománia nem gyógyítható, addig az önzőség ellen azért van orvosság.