Pszichopata nőkkel tele van a filmtörténet, bár az is igaz, hogy olyan nőket, akiktől retteg az ember, a legtöbbet mostanában lehet látni a mozivásznon és a televíziós sorozatokban. Hogy a valóságban hány nő képzeli azt, hogy kapcsolata van egy férfival, komoly kapcsolata, ha úgy tetszik, párkapcsolata, miközben mindebből a férfi szinte semmit nem érzékel, azt nem tudhatjuk. De a mozivásznon nem a tizennyolc évvel ezelőtt készült Audrey Tautou-film az egyetlen, amelyik erről szól. Gondoljunk csak az alapszituációban igencsak hasonlatos, nemrég elkészült magyar változatra (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre), amelyet az Oscar-díjért is ringbe küldenek.
Tudathasadásos személyiség, akinek lappangó erotomániáját a szomszédjában lakó orvossal való találkozása váltotta ki – magyarázza meg a film rendezője az ép ésszel felfoghatatlan őrületet. De miről is van szó egészen pontosan Laetitia Colombani 2002-es filmjében? Egy ritka rendellenességről, az erotomániáról. Aki ebben a betegségben szenved, az abban a téveszmében él, hogy egy másik, általában magasabb szociális státusú személlyel szerelmesek egymásba. Az Audrey Tautou-filmben a színésznő által megformált nő egy orvosba lesz szerelmes. És teljesen tönkreteszi az életét.
Audrey Tautou, aki a 2001-es Amélie csodálatos élete című filmje révén lett világsztár, úgy viselkedik, mintha ebben a filmben is Amélie-t játszaná. Ám itt nem arról van szó, hogy egy kedves lány rácsodálkozik a világ dolgaira. Ebben a filmben egy kedvesnek tűnő lány tönkretesz és lerombol mindent maga körül, mert azt gondolja, hogy szerelmes. A film egyébként jól illik azok sorába, amelyek arra hívják föl az emberek figyelmét, hogy nem is kicsit túlárazott az érzelmi piacon a szerelem. Azok is, akik nem szenvednek erotomániában, hajlamosak azt gondolni, hogy az életünk legfőbb irányítója a szerelem. Mindent ez mozgat, és mindent meg is lehet tenni azért, hogy aztán kiteljesedhessen mindenki a maga boldogságában. Aztán az érzelem lanyhulásával jöhet a következő, mert persze a szerelem csak akkor jó, ha tombol. Ha megbolondul tőle az ember.