A film azért erős, mert mindjárt kétszer is elmeséli ennek a különös, igazából semmilyen szinten nem létező szerelemnek a történetét. Egyszer a nő, azután pedig a férfi szemszögéből látjuk az eseményeket.
A nő szemüvegén keresztül nézve a világban vannak nehézségek, de ezek is csak arra valók, hogy leküzdjük azokat, mert akkor még boldogabb lesz a tomboló szerelmében. Ellenben a férfi szemüvegén keresztül minden úgy néz ki, hogy van egy lány, aki közömbös neki, viszont aki elkergeti a feleségét, megöli a felesége méhében lévő babát egy balesetet kreálva, s tönkreteszi az orvosi praxisát. A férfi szemüvegén keresztül nem egy aranyos, bolondos, szerelmes leányzó látszik, hanem egy komplett idióta, önző, csak a saját vágyaira, csak a saját egójára figyelő, a fejlődésben megrekedt, gonosz nő. Audrey Tautou a filmben remekül ábrázolja ezt a kettősséget. A kedves, de igazából tébolyult leányzót.
A film tehát egy különleges és iszonyatosan veszélyes betegséget mutat be viszonylag pontosan, ám a mélyrétegekben korunk emberének tart tükröt. Olyan lett a világ, mintha tébolyultak járkálnának benne. Mintha egyre több embert fertőzne meg ez a betegség. Neve is van: önzőségnek hívják. Jó hír viszont, hogy míg az erotománia nem gyógyítható, addig az önzőség ellen azért van orvosság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!