Akinek mindene volt a zene

Csapkod a villám körülöttünk. A koronavírus villáma. Vajon hol lesz a vége? Hány áldozatot fog még szedni ismerőseink, családtagjaink, szeretteink köréből? Hetek, napok óta más sem teszünk, mint aggódva figyeljük a híreket, és kérdezzük egymástól: vajon ki lesz a következő? Most érkezett a hír: Bergendy István. A szaxofonos zenekarvezető, aki tavaly október 8-án töltötte be nyolcvanadik életévét, ebből több mint hatvan (!) a színpadon, zenészei körében telt. Két és fél esztendeje azonban a visszavonulás mellett döntött, azóta családjának élt.

A Bergendy együttes Delhusa Gjonnal 1977-ben. Előtérben bal oldalon Bergendy István
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

A Bergendy fénykora 1970 és ’77-közé esik, amikor leigazolják Demjén Ferenc basszusgitáros-zeneszerző-szövegíró énekest. A dalok többségét Latzin Norbert billentyűs írja, a Bergendy szaxofonos testvérpár mellett Hajdú Sándor trombitál, Oroszlán György gitározik, és Debreczeni Csaba dobol. E korszakhoz nyolc nagylemez, tizennégy kislemez fűződik, valamint olyan sikerek, mint a Fázom, a Darabokra törted a szívem, a Jöjj vissza, vándor, az Iskolatáska, vagy épp Bergendy István énekével a Hadd főzzek ma magamnak. A tagcserék után megpróbálkoznak a hard rock muzsikával, majd a Hungária és a Komár László keltette nosztalgiahullámok oldalvizén megalakul a Bergendy Szalon- és Tánczenekar, amely kisebb-nagyobb változásokkal egészen 2017-ig működik.

Bergendy István szerezte a Süsü zenéjét
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Bergendy Istvánnak több fiatal énekes, muzsikus köszönheti indulását. Így Máté Péter, Komár László, Zalatnay Sarolta, Katona Klári vagy a P. Mobil jogelődje, a Gesarol, de Hofi Géza is az ő segítségével juthatott be a Magyar Rádió stúdiójába.

Egy ország apraja-nagyját ragasztotta a tévé elé, amikor Csukás István szövegére megírta a Süsü a sárkány zenéjét. Amelynek kapcsán a plágiumváddal is meg kellett küzdenie: „2009 februárjában azzal hívtak föl, hogy loptam a Süsü zenéjét. Vagyis, hogy egy ’79-ben, Kanadában megjelent lemezen ugyanez a dallam hallható, amelyet én komponáltam, a mesedarab pedig két évvel később ’81-ben jelent meg. Felvilágosítottam őket, hogy ennek mindössze egyetlen szépséghibája, hogy a zenét nem ’79 után írtam, hanem ’74-ben”.

Bergendy Istvánnal a kétezres évek elején egy vidéki rádióba szervezett műsor kapcsán ismerkedtünk meg. Tele volt élménnyel, sztorikkal, történetekkel. És a család szeretetével. Csak felsőfokon tudott beszélni feleségéről, fiáról, aki basszusgitáros, lányáról, aki magas rangú tisztviselő, valamint négy fiú- és két lányunokájáról. Utolsó telefonbeszélgetésünket így zárta: „azt gondolom, az elmúlt több mint hatvan évben megtettem a magamét, a többi a fiatalok dolga.”

Drága Pista! Valóba rengeteget tettél a zenéért, a szakmáért, kollégáidért, a közönségedért. Odafönn, egykori társaiddal, Latzin Norberttel és Hajdú Sándorral, valamint a többiekkel együtt már többen muzsikálnak, mint idelenn. Isten veled!