Aki lemossa rólunk a halál mocskát

Bán Mór A halottfényképező című regénye nem krimi, hanem egy misztikus megváltástörténet, amely a vérbeli amerikai prózát idézi.

Meglehetősen különös hangulatot árasztanak a sajátos fotográfiák Fotó: Printerest

. Ha nem tudnám, hogy Bán Mór írta, azt hinném, hogy egy klasszikus amerikai szerző könyvét olvasom magyar fordításban. A szöveg egyenletes, szép, igazi, szikár próza. Az orosz klasszikusok metafizikájának és az amerikai történetmondók gyakorlatiasságának tökéletes keveréke ez a kisregény.

„– Engem keres? – kérdezte a fényképész. Álmából ébresztette a türelmetlen kopogtatás, és éppen hogy csak sikerült elfojtania a köhögőrohamot, ami nyomban rátört. A farmer a hirdetést szorongatta ujjai között. – Azt mondták, ezt maga ragasztotta ki a Hill’s Shop ajtajára. A fényképész bólintott. – Igen, ez az én hirdetésem. Miben segíthetek? – Szeretnénk egy képet kicsi Jonasról. Csak egy képet. Hogy maradjon valami utána… Az arca rezzenéstelen maradt, s szavai lassan peregtek cserepes ajkairól, mintha kétszer is meggondolná, mit mond. – Értem – a fényképész elgondolkodott. – Nos, milyen messze van a farmjuk? – Nincs éppen közel, ami azt illeti. Két-három óra. – Akkor estig nem biztos, hogy végzünk. – De igen. Sietni kell. – Legalább három, négy óra szükséges a fotográfia előkészítéséhez. Attól függően persze, hogy milyen beállításra gondoltak. A farmer arcán megfeszült a bőr. – Nem lehet tovább várni. Most, azonnal induljunk el! Tudja… El kell már temetni szegényt. Nem lehet várni. Három napja, hogy…”

A halottfényképező nem krimi, hanem egy misztikus megváltástörténet

Haldokló amerikai vidékeken utazik a halottfényképező, a kísértő múltja, szenvedései elől menekül furcsa, feketére lakkozott kocsijával. Viharfellegek követik, amerre jár. Meg-megáll amerikai kisvárosokban, elkészít pár fotográfiát, és utazik tovább. Ám az egyik reményvesztett városkában egy rögdurva farmer keresi meg, és megkéri, hogy fényképezze le nemrég elhunyt kisfiát. Rosszat sejt, és a baljós jelek egyre csak szaporodnak. Ki tudja, mit talál azon a farmon, lehet, éppen a sokadszori pokolba érkezik meg. A ládája alján már alig maradt maroknyi lélekpor, amit egy indiántól kapott. Ennyit éppen elég elmondani a könyv történetéről.

A bibliai motívumok, a szövegben elrejtett utalások, a szereplők neve, a cselekmény igazi megváltástörténetté teszi A halottfényképezőt. Amerikai sikerfilmek dolgoznak ezzel a recepttel, igaz, nem ennyire eredetien.

Ebben a történetben benne van a feltámadás reménye és csodája, benne van az e világi reménytelenség minden pokla és a földi paradicsom nem is olyan távoli valósága, ígérete.

És persze megjelenik benne az amerikai folklór több eleme is, az indiánok szellemvilága. Előre figyelmeztetem az olvasót, hogy nem szívderítő regény, ám az emberi test felbomlásának naturalista leírása sohasem öncélú, a téma miatt nélkülözhetetlen. A halottfényképező minden oldalát a korabeli halottak fényképei díszítik – még komorabbá téve az eleve komor üdvtörténetet.

Bán Mór: A halottfényképező. Porta Hungarica, 2020.