Végigénekelték, -táncolták az egész világot

Az ötvenes évek elején milyen jövőről álmodhatott a két és félszáz lelket is csak alig számláló abaúji kis falu, Mogyoróska osztatlan iskolájának padjait koptató kisdiák? A félárva Serfőző Sándornak, csakúgy, mint a vele hasonló sorsú társainak, a valóságba kapaszkodó álmai legfeljebb a falu vagy a szomszéd falu határáig terjedhettek.

Serfőző Sándor Fotó: Kalas Magda

Múltidézésre, ám az emlékezetben még mindig közelmúltnak számító emlékek felelevenítésére kértük a Magyar Állami Népi Együttest több mint két évtizeden át vezető Serfőző Sándort a béke szigetének is nevezhető, pilisi erdők, hegyek ölelte tó partján álló, a tájba szelíden illeszkedő családi háza teraszán. Számára az abaúji Mogyoróskáról a továbblépéshez a sors a sárospataki gimnázium helyett a kor oktatáspolitikája Tokajt jelölte meg. Az álmok iskolájáról való lemondást sírógörcsökkel élte túl, ám az élet hamarosan kárpótolta, az ottani atyáskodó pedagógusok, a gimnázium és a kollégium igazgatójának kiemelkedő támogatásával. Innentől már szárnyakat kapott és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem elvégzése után kiegyenesedtek az utak a gyermekkori célokhoz: a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát ifjú művelődésszervezőjében a fiatal város vezetése már az ő személyében látta az új Egressy Művelődési Ház vezetőjének ígéretes letéteményesét.

– A város kulturális arculatának megteremtése, a művészeti és szórakoztató rendezvények szervezése, a Borsod Táncegyüttes megalakulása után Tímár Sándor koreográfussal a Budapesti Bartók Béla Táncegyüttes vezetőjével jártuk a környező falvakat, Tardonát, Sajókazát, és gyűjtöttük a népdalokat, népi táncokat. Olyannyira magával ragadott a régi énekek, táncok gyűjtése, hogy 1973-tól egy évtizeden át folytattuk mindezt Erdélyben Kallós Zoltán zenekutató kalauzolásával Kalotaszegtől Csíkon át a Csángóföldig, ahol lépésről lépésre kimeríthetetlen kincsesbányára akadtunk – emlékezik vissza Serfőző Sándor.

Serfőző Sándor: Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen szerepelt az együttes
Fotó: Kalas Magda

Folytatásként a nagy múltú Állami Népi Együttessel, annak igazgatójaként több mint két évtizeden át bejárták az egész világot, több kontinens nagyvárosaiba tradicionális utak vezették vissza a társulatot. Megszámlálhatatlan fellépéseiken kivétel nélkül valamennyin részt vett, állítják a munkatársai.

– Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen szerepelt az együttes, a nemzeti, színes folklór annyira elragadta a közönséget, hogy több nagyvárosban újra visszavártak bennünket. A száztagú Magyar Állami Népi Együttes 1984-es első vendégszereplését később további újabb három hónapos turné követte az Egyesült Államokban. A folyamatos működés a sikerek megélése mellett sok-sok új feladatot is adott – erősíti meg Serfőző.

Szakmai körökben ismert, hogy egyrészt az együttesen belül, részben pedig itthonról fogalmazódtak meg a működés lényegét, olykor apró részletkérdéseket támadó vélemények, hiszen a korábbi gyűjtőmunka aranyfedezetét a kulturális életünkben is fel-feltűnő értékválság is igyekezett kikezdeni. Erről így nyilatkozik Serfőző Sándor: – Az újító, megújító szándék szinte folyamatosan jelen volt a vezetésben is, ám addig, amíg az nem igyekezett kikezdeni az együttes hitvallását, ragaszkodásunkat az eredetiséghez, ez nem okozott igazán gondot, ugyanakkor azért mindvégig nem volt könnyen kezelhető. Vallottuk, ha a kalotaszegi, csíki, vagy tardonai táncok előadói ruházatukban, viseletükben, mozgásukban, táncos gesztusaikban eltérnek az eredetitől, az a produkció már nem adhatja vissza azt az eredetiséget, amire a mi ars poeticánk épült. A rendszerváltást követő politikai és kulturális „széljárásban” nemegyszer felvetődött az együttes más művészi csoportokkal való egyesítése, lényeges átszervezése, de még a megszüntetése is.

Az idő minderre megnyugtató választ adott, közeleg az Állami Népi Együttes megalakulásának 70. évfordulója. Erre az együttes sok évtized alatt világszerte híressé lett örökös tagjai, köztük Serfőző Sándor is többek között dokumentumok, filmfelvételek megidézésével emlékezik meg. – Mint a jól összeszokott, sikerekre született művészek, az Állami Népi Együttes egymás teljesítményét is elismerő tagjai együtt ünnepelhetnek a színes, nemzeti táncos dalos fellépéseket értő, befogadó közönségükkel. Az ilyen eseményekre várva emlékezetem útja visszakanyarodik az origóhoz, Mogyoróskához, a tokaji gimnáziumhoz, a debreceni egyetemi évekhez, az Egressyhez, a Színház- és Filmművészeti Főiskolához, ahol színházelmélet és dramaturgia szakon újabb diplomát szereztem, s persze az alkotói csendhez, a nemrég felújított régi mogyoróskai családi házhoz – zárja a beszélgetést Serfőző Sándor.