Végigénekelték, -táncolták az egész világot

Az ötvenes évek elején milyen jövőről álmodhatott a két és félszáz lelket is csak alig számláló abaúji kis falu, Mogyoróska osztatlan iskolájának padjait koptató kisdiák? A félárva Serfőző Sándornak, csakúgy, mint a vele hasonló sorsú társainak, a valóságba kapaszkodó álmai legfeljebb a falu vagy a szomszéd falu határáig terjedhettek.

Serfőző Sándor Fotó: Kalas Magda

Szakmai körökben ismert, hogy egyrészt az együttesen belül, részben pedig itthonról fogalmazódtak meg a működés lényegét, olykor apró részletkérdéseket támadó vélemények, hiszen a korábbi gyűjtőmunka aranyfedezetét a kulturális életünkben is fel-feltűnő értékválság is igyekezett kikezdeni. Erről így nyilatkozik Serfőző Sándor: – Az újító, megújító szándék szinte folyamatosan jelen volt a vezetésben is, ám addig, amíg az nem igyekezett kikezdeni az együttes hitvallását, ragaszkodásunkat az eredetiséghez, ez nem okozott igazán gondot, ugyanakkor azért mindvégig nem volt könnyen kezelhető. Vallottuk, ha a kalotaszegi, csíki, vagy tardonai táncok előadói ruházatukban, viseletükben, mozgásukban, táncos gesztusaikban eltérnek az eredetitől, az a produkció már nem adhatja vissza azt az eredetiséget, amire a mi ars poeticánk épült. A rendszerváltást követő politikai és kulturális „széljárásban” nemegyszer felvetődött az együttes más művészi csoportokkal való egyesítése, lényeges átszervezése, de még a megszüntetése is.

Az idő minderre megnyugtató választ adott, közeleg az Állami Népi Együttes megalakulásának 70. évfordulója. Erre az együttes sok évtized alatt világszerte híressé lett örökös tagjai, köztük Serfőző Sándor is többek között dokumentumok, filmfelvételek megidézésével emlékezik meg. – Mint a jól összeszokott, sikerekre született művészek, az Állami Népi Együttes egymás teljesítményét is elismerő tagjai együtt ünnepelhetnek a színes, nemzeti táncos dalos fellépéseket értő, befogadó közönségükkel. Az ilyen eseményekre várva emlékezetem útja visszakanyarodik az origóhoz, Mogyoróskához, a tokaji gimnáziumhoz, a debreceni egyetemi évekhez, az Egressyhez, a Színház- és Filmművészeti Főiskolához, ahol színházelmélet és dramaturgia szakon újabb diplomát szereztem, s persze az alkotói csendhez, a nemrég felújított régi mogyoróskai családi házhoz – zárja a beszélgetést Serfőző Sándor.