Ráadásul ott van az öszvér, Jack története is a regényben (ami azért is fontos, mert az angol címben – Eliza and the House that Jack Built – szereplő Jack a Jacob becézése, de az öszvér neve is lehet) – az öszvéré, amely a robotolva szénbányászó Jacob egyetlen hűséges segítőtársa, és akit Jacob meggazdagodván a címerébe is elhelyez: az angol építőmester által épített kastélyának a főhelyére. Mindez azonban inkább afféle fura amerikaimilliomos-hóbortnak tűnik, mintsem megható és felemelő állattörténetnek – és tulajdonképpen a történet végéig nem lehet eldönteni, hogy mi volt a célja az állat szerepeltetésének.
Persze nem kell, hogy mindennek azonnal dekódolható célja legyen egy regényben: az Eliza háza lelkiismeretesen megírt, jó regény. Az Erdélyi Szalon Kiadó látható erőfeszítéseket tesz Wass Albert megtépázott hírnevének a helyreállítására, és ezt konok, lelkiismeretes munkával végzi: az életműkiadásban tehát helye, méghozzá fontos és előkelő helye van az Eliza házának. Illetve a szerző az utószóban nagyon fontos és elméleti szempontból is érdekes gondolatokat oszt meg az olvasókkal: „A kutatónak – miközben anyagot gyűjtött a jelen könyvhöz, a bellaire-i és főként a könyvben szereplő családok történetéről – külön kell választania a tényeket és a fikciókat. Miután ez megtörtént, az írónak a legjobbat kellett összekovácsolnia abból, ami megmaradt, így a hiányzó részeket logikus gondolkodásával és az emberi jellemeket ismerő képzelőerejével pótolta. Most, amikor a szerző a befejezett történetre visszatekint, bizony döbbenten látja, hogy valahol útközben az események irányítása kicsúszott a kezéből, és a régmúltból életre keltett szereplők egyszer csak átvették az irányítást, és függetlenítve magukat elkezdték a saját életüket élni, sőt néha szembe is fordultak az író terveivel.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!