időjárás -4°C Gerda , Martina 2023. január 30.
logo

Egy élet krónikája az Ohio folyó partján

Nagy Koppány Zsolt
2021.06.22. 06:10
Egy élet krónikája az Ohio folyó partján

Wass Albert magyarul Kovács Attila Zoltán kitűnő fordításában most megjelent könyvét először 1982-ben adták ki Amerikában – az Erdélyi Szalon Kiadó az életműkiadás részeként jelentette meg ezt a lassan hömpölygő családtörténetet.

A hömpölygés szó nem véletlen, ugyanis egy Angliából Amerikába származó fiú, majd férfi, Jacob és egy szinte páriaként a társadalom peremén élő nő, Eliza szerelmének és házasságának, sőt tulajdonképpen egész életének a krónikája a regény – az Ohio-folyó partján: „Valóban, a folyó hatalmas volt és szépséges. A Mindenható ujja jelölte ki útját a Föld arcán, hogy isteni céljait szolgálja. Hogy a rengeteg vadonban elszórtan élő emberek rajta keresztül tartsanak kapcsolatot egymás között. Hogy összekösse a kis falvakat, amelyek a végtelenül rohanó áradat mellé települtek. Hogy a bőség kimeríthetetlen forrása legyen, s az örökké zabolátlan, roppant ereje magához csalogassa a kíváncsiakat, a messzire tekintőket, a kalandot keresőket, az álmodozókat és az alkotó szelleműeket. S miután mindnyájukat magához édesgette, az ember és a természet gigászi küzdelme után önként kínálta kifogyhatatlan energiáit.”

A tizenkilencedik század elején a tanulatlan, írni-olvasni nem tudó Jacob elképesztő akaraterővel és komoly, józan szorgalommal lesz kisegítő bányamunkásból a folyó partján lassan felépülő Bel Air (később: Bellaire) nevű város leggazdagabb és legtekintélyesebb polgára, akinek viszont a város polgársága nem tudja megbocsátani soha, hogy egy kocsmában dolgozó nőt, Elizát (akinek az anyja annak idején megszökött egy kocsmárossal) vesz feleségül, és tulajdonképpen a kettejük kitaszított létét igyekszik iszonyúan kemény munkával – és az ebből fakadó gazdagodással – kompenzálni. Igen, a nagy amerikai álomról (és valóságról) szól ez a könyv: dolgozz keményen és sokra viszed. Nincs előre kijelölt helyed a társadalomban, egyetlen kulcs a sikerhez te magad vagy, s a többi. Ezt írja le a kötet közel négyszáz oldalon keresztül, néha meghatóan, néha kissé didaktikusan, néha meggyőzően, néha idealizáltan, néha romantikusan, néha realistán.

A recenzens kissé zavarban van, mert nem feltétlenül látja ennek a könyvnek a helyét sem a Wass Albert-életműben, sem az amerikai irodalomban: stílusjegyeiben, nyelvezetében (melyet a remek fordítás tesz teljessé) ott van a szerző keze nyoma („A nap lassan leáldozott, és a leszálló este a színek puha, langyos takarójába csavarta a hegyeket: aranyba, bíborba és barnába, s lágyan cirógatta őket langyos szellő, mely a fák illatával volt tele.”), viszont a könyv – feltételezem – annak idején, és azóta is elveszett, feloldódott a sok, született amerikai szerző tollából származó, és témaként szintén az amerikai álmot választó kötet között. A szomorkás történet végén kiderül ugyan, hogy a túl sok munkával töltött élet nem feltétlenül boldog élet, és az is, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de valójában a megöregedett pár inkább a fiatalságát siratja, mintsem függetleníthető, érvényes megfigyeléseket tesz a világ dolgairól.

Ráadásul ott van az öszvér, Jack története is a regényben (ami azért is fontos, mert az angol címben – Eliza and the House that Jack Built – szereplő Jack a Jacob becézése, de az öszvér neve is lehet) – az öszvéré, amely a robotolva szénbányászó Jacob egyetlen hűséges segítőtársa, és akit Jacob meggazdagodván a címerébe is elhelyez: az angol építőmester által épített kastélyának a főhelyére. Mindez azonban inkább afféle fura amerikaimilliomos-hóbortnak tűnik, mintsem megható és felemelő állattörténetnek – és tulajdonképpen a történet végéig nem lehet eldönteni, hogy mi volt a célja az állat szerepeltetésének.

Persze nem kell, hogy mindennek azonnal dekódolható célja legyen egy regényben: az Eliza háza lelkiismeretesen megírt, jó regény. Az Erdélyi Szalon Kiadó látható erőfeszítéseket tesz Wass Albert megtépázott hírnevének a helyreállítására, és ezt konok, lelkiismeretes munkával végzi: az életműkiadásban tehát helye, méghozzá fontos és előkelő helye van az Eliza házának. Illetve a szerző az utószóban nagyon fontos és elméleti szempontból is érdekes gondolatokat oszt meg az olvasókkal: „A kutatónak – miközben anyagot gyűjtött a jelen könyvhöz, a bellaire-i és főként a könyvben szereplő családok történetéről – külön kell választania a tényeket és a fikciókat. Miután ez megtörtént, az írónak a legjobbat kellett összekovácsolnia abból, ami megmaradt, így a hiányzó részeket logikus gondolkodásával és az emberi jellemeket ismerő képzelőerejével pótolta. Most, amikor a szerző a befejezett történetre visszatekint, bizony döbbenten látja, hogy valahol útközben az események irányítása kicsúszott a kezéből, és a régmúltból életre keltett szereplők egyszer csak átvették az irányítást, és függetlenítve magukat elkezdték a saját életüket élni, sőt néha szembe is fordultak az író terveivel.”

Wass Albert: Eliza háza. Fordította: Kovács Attila Zoltán. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2021.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.