Ilyen formán ezeket a történeteket csak az ellenségeik szemüvegén keresztül láthatjuk, töredékesen.
Bán Mór A keleti szél harcosaiban arra tett kísérletet, hogy úgy mesélje el a mondákat, ahogyan az akkori hun fejedelmi udvarban láthatták és énekelhették.
Az ellenség krónikáiban, és így is csak mozaikokban fennmaradt elemek rekonstruálásához volt szükség a belső fordítóprogramra, amelyet a közös könyvbemutató alkalmával Toót-Holló Tamás jellemzett ekképpen, akit a Mátyásról szóló, metatörténelmi királyregény-trilógiáját lezáró, Csordul a csepp című kötetről kérdezett Bán Mór. Erről lapunk külön tudósításban számol be.
A hun–magyar rokonság tudata évszázadokon keresztül elevenen élt a magyar néplélekben. Ahogy Bán Mór fogalmaz, ennek valami oka kell, hogy legyen. Ezt bizonyítja mind a lelki rokonság, mind pedig a számos ismerős vonás, amely visszaköszön az ősi kínai krónikák lapjairól, melyeket viszont nem olyan régen, bő száz évvel ezelőtt kezdtek csak részletekben lefordítani az európai nyelvekre. „Biztos vagyok benne, hogy a tudomány utol fogja ezt érni ezt a néplélekben megőrzött bizonyosságot” – mondja a szerző, aki szerint a különböző tudományágak jóvoltából nagyon közel állunk az olyan alapvető kérdések megválaszolásához, mint hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, és hol vannak a múltunk szellemi gyökerei.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!