Erre kérte Tisza István a maradéki magyarokat

„Amíg Maradékon megmarad ez a hit, addig lesz itt magyarság” – mondta Tisza István 1918 szeptembere végén Maradékon, egy kis, szerémségi szórványtelepülésen. Pár hét múlva, október 17-én jelentette be az országgyűlésben, hogy ezt a háborút elvesztettük, és október 31-én meggyilkolták. Hogyan került a magyar miniszterelnök a legdélebbi „magyar végekre”, és miért szimbolikus maradéki kitérője? A falu megfogadta a miniszterelnök intelmét, és nevéhez híven megmaradt a szerb–horvát tengerben. Tisza István látogatását emléktáblával örökítette meg a Magyar Patrióták Közössége a hét végén. Az ünnepségen jártunk.

1918. szeptember 25-én délután egy automobil robogott be a maradéki református parókia udvarára. Nagy nap volt, hisz a hittanos gyermekek akkor láttak életükben először gépkocsit, de miniszterelnököt is. Tisza István váratlan látogatása meglepte a maradéki magyarokat, a gondnok gyorsan összehívta a presbitereket, és a gyülekezeti teremben – melyet később templommá bővítettek ki – beszélgethettek a miniszterelnökkel. 
A visszaemlékezések szerint úton kifelé, a gyülekezeti terem küszöbén Tisza azt mondta, hogy 

amíg Maradékon megmarad ez a hit, addig lesz itt magyarság.

A maradéki kitérő a történelmi idők, a helység neve s helyzete, valamint Tisza István szavai, intelmei miatt vált szimbolikussá, mert két év múlva már nemcsak egy kis szórványtelepülésen lehetett őket értelmezni, nemcsak egy kis magyar közösségnek, hanem minden elcsatolt területen élő magyarnak szóltak. 

1918-ban látogatta meg Tisza István a délvidéki református gyülekezetet. Fotó: Bökönyi Levente

Tisza István utolsó diplomáciai útja 1918 szeptemberében IV. Károly király megbízásából Horvát-Szlavónországba, Dalmáciába és Boszniába vezetett, ahol politikai tárgyalásokon vett részt, és lényegében próbálta menteni a menthetőt: egyben tartani a széteső monarchiát. A délszláv körúton több mint száz politikussal tárgyalt, 13 nap alatt mintegy háromezer kilométert tett meg Zágrábtól Dubrovnikon és Mostaron át Szarajevóig, majd onnan Eszéken át Újvidékig.

Szarajevóból hazafelé tartva Tisza kérésére megszakították az utat, mert a dunántúli református egyházkerület dunántúli főgondnokaként tudta, hogy a Szerémségben élnek református magyarok (ezért látogatta meg az itteni és a beskai magyarokat, ez utóbbi település református templomát a Tito-korszakban lerombolták, a közösség szinte megszűnt létezni). 

Maradék a történelmi Szerémség területén fekszik, a Tarcal-hegység délkeleti csücskében, Újvidéktől harminc kilométerre. Szinte bárhová megyünk, a magyar történelemnek fontos emlékeibe botlunk, a Dunánál lévő Zalánkeménnél győzte le 1456-ban Hunyadi János a török flottát, úton Nándorfehérvár felé, és vég nélkül sorolhatnám a hasonló eseményeket. A Mohács előtti Magyarországon a Szerémség az ország egyik gazdasági-kulturális motorja volt, akkoriban főleg magyarok lakták, manapság az egyik legdélebbi szórványaink találhatók itt. Ám ők nem a középkori magyar népesség leszármazottai, hisz a török háborúkban elnéptelenedett a vidék, az itteni magyarok a XIX. században érkeztek a belső magyar területekről. 

Az emléktábla leleplezése a templom oldalán. Fotó: Bökönyi Levente

Maradék azért is különleges, mert a faluban van az egyetlen működő református anyaegyházközség a Szerémségben. Több mint négyszáz magyar él itt, és idén decemberben avatják fel a magyar állam támogatásával épült óvodát és szórványközpontot. 

Tisza István látogatásának színhelye, az egykori gyülekezeti terem ma is áll, hisz később templommá alakították és toronnyal bővítették ki. 

Ebben a teremben találkozott Tisza István a maradéki magyarokkal. Pillanatfelvétel az ünnepi istentiszteletből. Fotó: Bökönyi Levente

A 90-es években egy helyi szerb katona golyósorozatot eresztett a templomba, de azon kívül más atrocitás szerencsére nem érte a maradéki magyarokat. 

A Magyar Patrióták Közössége kezdeményezésére a hét végén avatták fel Tisza István emléktábláját a templom oldalán, melyen részt vettek délvidéki magyar lelkipásztorok, politikusok és a Magyar Nemzeti Összetartozás Bizottságának képviseletében Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselő is. 

– Míg a háború első lövése azt az embert ölte meg, aki sohasem képviselte a magyarok érdekeit, addig az utolsó azzal az emberrel végzett, akinek egész élete a magyarok érdekeinek a védelméről szól. Egy nemzetet a határain kell védeni. Maradék, ahogy azt a neve is elárulja, a nemzet határa, peremközösség. Ha elvész a szórvány, az előbb-utóbb a tömb szórványosodásához vezet. Ha elvész a tömb, akkor az egyenes út a nemzetrész elvesztéséhez – mondta Fenyvesi Zoltán, aki kitért arra, hogy a maradéki magyar közösségre a Patrióták irányították a figyelmet a 2015-ös jótékonysági estjükkel. A képviselő arról is beszélt, hogy a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében Délvidéken három új óvodát építenek és 44-et újítottak vagy éppen újítanak fel 1,5 milliárd forint értékben.

A maradéki óvoda és szórványközpont. Fotó: Bökönyi Levente

Az emléktábla avatásán felszólalt Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke is, aki hangsúlyozta, hogy 

Maradék, nevéhez és Tisza István intelmei­hez hűen megőrizte hitét és magyarságát, a miniszterelnök itteni látogatása pedig jelképes, mert arra int, hogy minden időben foglalkozni kell a szórványban élő magyarokkal, hisz minden magyar számít. 

A tábla felállítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagilag is támogatta.