„Megfogadtam, hogy nem fogok sírni, de olyan csodálatos, hogy mindenki itt van és megéltük ezt a harminc évet, hogy már most meghatódtam” – mondta Kocsis Rozi. Hozzátette, nagy ajándék a számára, hogy a győri Vaskakas a legprogresszívabb vidéki bábos műhellyé nőtte ki magát ez alatt a harminc év alatt.
A gálaműsort Kocsis Rozi igazgatónő nyitotta meg, aki minden jelenlévőnek megköszönte, hogy együtt élték meg a bábszínházban eltöltött harminc évet. Az igazgatónő számos kollégát, rendezőt és munkatársat kiemelt a nézőtér soraiból.
„Sok munka és sok tanulás eredménye ez a mai nap, büszke vagyok a társulatra.” Kocsis Rozi méltatta a fiatal generáció fontosságát, akik mindig új lendületet adtak a színháznak, valamint hogy a kis társulat előnye az otthonos és baráti hangulat: „mindig az volt az ars poeticám, hogy minden tehetséges színészünk elmehet, de ide jöjjön haza”.
Kocsis Rozi megköszönte a támogatóknak a segítséget, valamint a táncosoknak, mestereknek és képzőművészeknek, akik segítették munkájukat az évek során.
Az igazgatónő beszédét Dézsi Csaba Győr város polgármesterének köszöntője követte.
– A Vaskakas harmicéves, Győr pedig 750 éves, így együtt ünneplünk – kezdte a beszédét Dézsi Csaba. Hozzátette, hogy a bábművészet a legeredetibb és legszínesebb műfaja a színművészetnek, valamint a színház nem öregedhet, hiszen mindig újabb és újabb generációk ülnek a nézőtér soraiba.
A gyerekek felnőnek, de a bábszínház kortalan marad
– emelte ki a polgármester.
Dézsi Csaba az intézmény érdemeit méltatta, amely elsőként kapta meg az UNIMA nagy diplomáját, amely a Nemzetközi Bábfesztivál elismerése. Az intézmény számos díjat és előadást tudhat magáénak, valamint közel száz hazai és külföldi alkotó segítette munkájukat az évek során. A polgármester emléklappal honorálta a társulat kiemelkedő kulturális tevékenységét, az intézmény fennállásának 30. évfordulójára.
Dézsi Csaba polgármester beszéde végén az igazgatónő érdemeit méltatta, aki Pro Urbe, azaz díszpolgári kitüntetést kapott Győr városért tett munkájáért.
Az ünnepi beszédeket A vaskakas legendája című előadás követte, amely a Győr városhoz köthető vaskakasmítoszt dolgozza fel. A történet szerint 1594-ben a 150 éves török uralom idején Szinám pasa széljelzőként kitűzött egy vasból készült szélkakast a győri Dunakapu térre.
A pasa dzsinnje azt jósolta, hogy a város addig török kézben marad, amíg a vaskakas kukorékolni nem kezd. A legenda szerint Bajusz Ferkó felmászott a vasmadárhoz és egy igazi kakassal a kezében megszólaltatta a szélkakast. A törökök megijedtek, hogy a jóslat beteljesedett és elmenekültek.
Az előadást Markó Róbert rendezte, aki a Vaskakas Bánszínház művészeti vezetője, zenéjét Ferenczi György írta, aki zenekarával fellépett a bemutatón. A koreográfiát Fitos Dezső és Kocsis Enikő állította össze a Fitos Dezső Társulat közreműködésével.
Az előadást követő pezsgős fogadáson Rózsavölgyi László a kulturális bizottság elnöke köszöntötte az ünneplőket, majd Kiss János, a Győri Balett igazgatója és a Magyar Művészeti akadémia alelnöke tartott beszédet:
– Nekünk megadatott, hogy az álmunk valóra vált – mondta Kocsis Rozinak meghatottan, utalva fiatal éveikre, amikor még csak álmodoztak a ma már általuk vezetett művészeti intézményekről.
A beszédek után a Csárdáskirálynő ikonikussá vált dalával, ujjbábokkal adták elő a színészek a „Lányok a lányok angyalok” című kánkános jelenetet. A performanszot az egész este alatt bárki „megrendelhette”, aki vacsoráját zenés előadás kíséretével szerette volna elfogyasztani. A közönség még a tizedik rendelés után sem unta meg az előadást, és minden alkalommal ujjongó tapsviharral ünnepelték a színészeket.
Borítókép: A Vaskakas Bábszínház ünnepi tortája. Fotó: Udvardi-Lakos Luca
