Diótörőcske, Marcsibaba és a többiek

Csukás István utolsó színpadi művének ősbemutatóját tartották a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A szeretet és összefogás erejéről szóló mesejáték a gyerekkor varázslatos világába vezet, ahol minden és mindenki életre kel, ahol a harcoknak komoly tétjük van, ahol a barátság és a közös szívdobbanás a legfontosabb. A varázslatos hangulatú karácsonyi mesejáték hősei megelevenedett játékok, kalandjaik a szívünkig hatolnak. Kerkay Rita rendezővel és Perczel Enikő dramaturggal beszélgettünk a darabról, a Csukás Istvánnal közös munkáról.

„Csukás István úgy tudott szólni a gyerekekhez, mint kevesen a világon. Minden idők legnagyobb magyar mesemondója, Kossuth-díjas költőnk, írónk 2020. február 24-én, 83 éves korában hagyott itt bennünket. Meséin generációk nőttek fel, és a mai kis- és nagy gyerekek körében is az ő meséi, mesehősei a legnépszerűbbek. Utolsó színpadi művét Szikora János igazgató felkérésére a Vörösmarty Színház számára írta, és gyermeki örömmel várta a karácsonyra tervezett bemutatót. Ugyanilyen gyermeki örömmel várjuk kis nézőinket, hogy megnézzék a nagy Mesemondó meséjének ősbemutatóját, amit még sosem olvasott, hallott és látott senki és tudjuk, hogy minden előadásban újra velünk lesz Csukás István” – írják a darab beharangozójában.

Kerkay Rita rendező és alkotócsapata egy olyan mesevilágba kalauzolja el a gyerekeket és felnőtteket, ahol minden varázslat megtörténhet, a mese életre kel: „A mi szívünk együtt dobog! / Az se baj, ha kicsi vagyok. / Égbe szállnak kicsik, nagyok. / Nevess bajon és a bún! / Csinnadratta, bumm, bumm, bumm!”

Ez a dal azonnal a fülünkbe és szívünkbe lopja magát, akárcsak a színdarab. Csupa fény és szín még minden, a legapróbb dolgok is óriásivá válhatnak, és a leggyengébbek is nyerhetnek csatát. Szereplői, a megelevenedett játékok: Diótörőcske, Marcsibaba, Bohóc, Ólomkatona és Kéményseprő, akiknek meg kell védeniük magukat és a karácsonyfát a rájuk támadó Fekete Király seregétől. Miközben dúl a nem túl ijesztő, ám annál szórakoztatóbb háború  – többek között elrabolnak egy szakácsnőt, és felrobban egy kondér tejbegríz –, a játékok egyre jobban megkedvelik egymást, és cselt cselre halmozva felülkerekednek a fekete seregen. 

Kerkay Rita megosztotta velünk, hogy szerették volna, ha valamilyen formában emléket tudnának állítani Csukás Istvánnak. Így került az előadásba az író karaktere, aki a színpad szélén egy aprócska íróasztalon gépel.  – Minden, amit tesz, transzcendens erőként hat a mese szereplőire. Egy aprócska papírgalacsin, amit eldob, óriási papírgöngyölegként zuhan a színpadra, vagy éppen az írógépének hangjai változnak át karácsonyi csengettyűkké – meséli a rendező.  – A háborúban nincs győzelem vereség nélkül. Valaki mindig veszít. De a valódi győzelmet nem az ellenség elpusztításában kell keresni, hanem önmagunk és gyengeségeink leküzdésében. Ebben a darabban a főszereplő kisfiú nem az ellenséges csapatot győzi le, hanem a félelmeit az ismeretlentől, sötétségtől, így válik hőssé. E. T. A. Hoffmann Diótörője Marika történetére koncentrál, és egy kislány nővé érését mutatja be. Csukás István Diótörőcskéjében a hangsúly az önmegvalósításon van. Hogy bármit elérhetünk, ha igazán akarjuk – mondta Kerkay Rita.

Az előadás rendkívül széles skáláján mozgó zenei világa, a műfajok közti átjárás által, eklektikus eszközökkel igyekszik izgalmassá és változatossá tenni a darab akusztikus rétegét. Az operától a rockon és technón át a dream popig a legkülönbözőbb zenei műfajok keverednek egymással Matkó Tamás zenéjében. Az előadás mozgásvilága a zenéhez hasonlóan szintén eklektikus. Kádas József, a darab koreográfusa a kortárs tánc, a balett, sztepp és a kabuki színház elemeit ötvözte benne.  – Ez egy csodálatos próbafolyamat volt, mindenki elképesztő energiákkal próbált és hozta az ötleteket, ez látszik a végeredményen. Sok kedvencem van az előadásban, nagyon szeretem a Tejbegríz-dalt, de legfőképp az első pillanatot, amikor kinyílik a függöny, ott van az összes szereplő, és meglátjuk a karácsonyfát – árulta el Kerkay Rita. 

Perczel Enikő dramaturg találkozott legtöbbet az íróval, emlékeit is felelevenítette beszélgetés közben.  – A színház dramaturgjaként 2017 karácsonya előtt tárcsáztam nagy lendülettel gyermekkorom írólegendájának vonalas számát, majd megszólalt a rögzítője. Mint a mesebeli eszes lány, zavaromban mondtam is valamit, meg nem is. Pista bácsi visszahívott az utánozhatatlanul csilingelő hangján, hogy felkeltette érdeklődését a titokzatos üzenet, és hétfőre vár – mesélte Perczel Enikő. – Mosolygós szemmel, finom házi süteménnyel és azonnal ütő kávéval várt. Megbeszéltük a műfaji szempontokat: nagyszínpadi mesejáték lesz, a szereplők, illetve a versbetétek számát illetően nincsen megkötés. A kanapén ülve szinte lámpalázasan olvasta fel az írógéppel írt új jeleneteket, teljes átéléssel, remek színészi alakításokkal, én pedig később gondosan számítógépbe vittem a kéziratot. A szemem láttára kelt életre a Fekete király, született meg Marcsibaba elrablásának terve, és pattant ki Pista bácsi fejéből az ő igazi hőse: Diótörőcske. Csukás István világát elementáris életöröm, életszeretet jellemzi – szögezte le a dramaturg. 

A mesejátéknak csak kiindulópontja volt E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című klasszikusa. Csukás István műve nem kortárs átirat, nem is csupán karácsonyi történet, hanem egy varázslatos utazás az eltűnt gyermekkorba. – Csukás nagy névadó, ezúttal abban rejlik a zsenialitása, ahogyan a kicsinyítő képzővel megteremti a pacifista hőst – emeli ki Perczel Enikő. – Igazi gyermeki barátságok szövődnek, és az öt jó barát játszani akar, háborúsdit. Megírják a védők indulóját, és meg akarják védeni a karácsonyfát. Csak éppen nincsen kitől. Ha nincs ellenség, akkor viszont nincs játék sem. Képzeletük megteremti az ellenséget: a Fekete királyt és a fekete sereget. Csukás humánus világában nem léteznek gonosz figurák, nincs jó és rossz; a Fekete királyban a félelem ölt testet, az ismeretlentől, a sötétségtől vagy éppen a felnőtté válástól való félelem. Megérkezik a várva várt hadüzenet, és kezdődhet a játék.

Pista bácsi varázslatos személyiség volt, irigylésre méltóan vidám társaság. Megtisztelő volt a barátsága, ápolni fogom az örökségét: az életszemléletét, a „pistabácsiságát”, mert már most fájón hiányzik ebből a világból – mondta szomorúan a dramaturg. 

Csukás István nagy meseíró és nagy költő. Egyszerű, letisztult, esszenciális költeményei szolgálnak bizonyságul arra, hogy a világból nem veszett ki a költészet, a barátság, az empátia és a játékosság. A premierre a színház egy 32 oldalas foglalkoztató füzetet is megjelentetett, és a színműből készült könyvet is hamarosan kezébe foghatja az olvasó. 

Borítókép: Jelenet a Diótörőcske című előadásból. Fotó: Molnár Artúr