„Csukás István úgy tudott szólni a gyerekekhez, mint kevesen a világon. Minden idők legnagyobb magyar mesemondója, Kossuth-díjas költőnk, írónk 2020. február 24-én, 83 éves korában hagyott itt bennünket. Meséin generációk nőttek fel, és a mai kis- és nagy gyerekek körében is az ő meséi, mesehősei a legnépszerűbbek. Utolsó színpadi művét Szikora János igazgató felkérésére a Vörösmarty Színház számára írta, és gyermeki örömmel várta a karácsonyra tervezett bemutatót. Ugyanilyen gyermeki örömmel várjuk kis nézőinket, hogy megnézzék a nagy Mesemondó meséjének ősbemutatóját, amit még sosem olvasott, hallott és látott senki és tudjuk, hogy minden előadásban újra velünk lesz Csukás István” – írják a darab beharangozójában.
Kerkay Rita rendező és alkotócsapata egy olyan mesevilágba kalauzolja el a gyerekeket és felnőtteket, ahol minden varázslat megtörténhet, a mese életre kel: „A mi szívünk együtt dobog! / Az se baj, ha kicsi vagyok. / Égbe szállnak kicsik, nagyok. / Nevess bajon és a bún! / Csinnadratta, bumm, bumm, bumm!”
Ez a dal azonnal a fülünkbe és szívünkbe lopja magát, akárcsak a színdarab. Csupa fény és szín még minden, a legapróbb dolgok is óriásivá válhatnak, és a leggyengébbek is nyerhetnek csatát. Szereplői, a megelevenedett játékok: Diótörőcske, Marcsibaba, Bohóc, Ólomkatona és Kéményseprő, akiknek meg kell védeniük magukat és a karácsonyfát a rájuk támadó Fekete Király seregétől. Miközben dúl a nem túl ijesztő, ám annál szórakoztatóbb háború – többek között elrabolnak egy szakácsnőt, és felrobban egy kondér tejbegríz –, a játékok egyre jobban megkedvelik egymást, és cselt cselre halmozva felülkerekednek a fekete seregen.
Kerkay Rita megosztotta velünk, hogy szerették volna, ha valamilyen formában emléket tudnának állítani Csukás Istvánnak. Így került az előadásba az író karaktere, aki a színpad szélén egy aprócska íróasztalon gépel. – Minden, amit tesz, transzcendens erőként hat a mese szereplőire. Egy aprócska papírgalacsin, amit eldob, óriási papírgöngyölegként zuhan a színpadra, vagy éppen az írógépének hangjai változnak át karácsonyi csengettyűkké – meséli a rendező. – A háborúban nincs győzelem vereség nélkül. Valaki mindig veszít. De a valódi győzelmet nem az ellenség elpusztításában kell keresni, hanem önmagunk és gyengeségeink leküzdésében. Ebben a darabban a főszereplő kisfiú nem az ellenséges csapatot győzi le, hanem a félelmeit az ismeretlentől, sötétségtől, így válik hőssé. E. T. A. Hoffmann Diótörője Marika történetére koncentrál, és egy kislány nővé érését mutatja be. Csukás István Diótörőcskéjében a hangsúly az önmegvalósításon van. Hogy bármit elérhetünk, ha igazán akarjuk – mondta Kerkay Rita.