A komolyzene után a könnyűzene vette át stafétabotot az Artisjusnál

A XX. század első évtizedében alapított jogvédő hivatal igazából a rendszerváltozás után vált a hazai szerzői jogok valódi letéteményesévé, ami a névváltoztatásban is megmutatkozott. Idén az elkövetkező két esztendőre Németh Alajos személyében megválasztották az Artisjus Jogvédő Iroda és Egyesület tizenötödik elnökét, akivel főként a szervezet működéséről, céljairól beszélgettünk, de szó esett a zenész első, valamint most készülő önálló albumáról is.

Németh Alajos Artisjus Elnöke 20220228 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Bródy János és Victor Máté után ön az intézmény harmadik elnöke, aki az úgynevezett könnyűzenei szcénából érkezett. Van ennek jelentősége az érdekérvényesítés szempontjából?

– Szerintem nincs.

Ne feledjük, az Artisjus nem a szerzőt, hanem a dalt védi.

A szerző feladata olyan produktum létrehozása, amely eladható. Tehát játssza a rádió, a televízió, elhangzik egy koncerten. A jogvédő mindezt összesíti, majd jogdíj formájában eljuttatja a szerzőhöz. Ha a bármely műfajhoz tartozó szerző, aki úgy gondolja, ő írta a legjobb dalt, mégsem tudja elhelyezni, ott már hézag van, ami menedzselési probléma. Ezt a hézagot be kell tölteni. Dolgozni kell vele, hogy a mű megjelenjen a koncerteken és a médiumokban, különben az Artisjus nem tud fizetni.

Történtek visszaélések is ezen a területen. Megjelentek bizonyos kiadványok, amelyek „szobán belül” maradtak: semmilyen médiumban nem tudtak róluk, ám a fennálló szabályok szerint mégis meg kellett fizetni a hangzóanyag utáni ráosztást. Rájöttünk arra, hogy ha valaki otthon, magának, öncélúan gyártja a CD-lemezeket, az csalás, hiszen jogtalanul kap ráosztást. Az ilyen és hasonló visszaéléseket az évek során megszüntettük. Nincsen más dolgom tehát, mint a könnyűzenei elnökség regnálása alatt a vezetőséggel és az SzVB-vel elért eredményeket életben tartani.

– Sokan nehezményezik, ezért éles szakmai vitákat váltott ki, hogy a jogvédő az eladott üres kép-, hang-, illetve digitális adathordozók után is beszedi a jogdíjakat, amelyek – jelentős növekedést generálva – beépülnek a termékek árába.

– Ez nem jogdíj, hanem kompenzáció. Éppen a magáncélú másolások miatt keletkező jogdíjkiesés miatt volt szükség ennek bevezetésére. Aztán az idők során a kompenzáció teljes bevételének hetven százalékát kötelezően a Nemzeti Kulturális Alapba irányították. Emellett az Artisjusnak van saját támogatáspolitikája, melyet rászorultsági alapon, valamint nyugdíjtámogatás formájában fizet a tagoknak.

– Soknak tartják egyesek a koncertek jegyeladását terhelő kilencszázalékos jogdíjtételt is, amelyet ugyancsak az Artisjus ró ki a szervezőre.

– Ha megnézünk egy Papp László Sportarénában rendezett koncertet, amely százmilliós nagyságrendű, ahhoz képest elenyésző az Artisjus kilencszázalékos levonása. Ráadásul az ilyen módon befizetett összeg sem vész el, hanem ahhoz a szerzőhöz kerül vissza, akinek a művei ott elhangzanak. Voltaképpen a szerző dalai miatt jön be a közönség a koncertre. A szervező kötelessége, hogy a játszott dalok szerzőkkel feltüntetett listáját műbejelentőn eljuttassa az egyesületnek. Ami a kisebb klubokat illeti, az arányokat tekintve ott sem rosszabb a helyzet. Legyen összességében – mondjuk – százezer forint a jegybevétel, abból mindössze kilencezer forint jogdíjat kell befizetni.

– Beszéltünk az Artisjus Jogvédő Egyesület és Irodáról mint szervezetről, ugyanakkor létezik egy Artisjus Zenei Alapítvány is, amelynek előkészítő bizottságának ön is a tagja volt. Ez utóbbi milyen céllal jött létre?

– Elméletileg két, egymástól független szervezetről beszélünk, ám ez utóbbi az egyesület köldökzsinórján lóg. Az alapítvány 1991-ben jött létre a kultúra támogatására. Oly módon, hogy az Artisjus a küldöttgyűlés szavazataival megválasztotta a kuratórium tagságát, amely az alapítvány döntéshozója. A kuratórium elnöke jelenleg Lakatos György neves komolyzenész, tagjai között a klasszikus és a könnyűzenei műfaj képviselői egyaránt megtalálhatók. Az alapítvány előkészítő bizottsága tesz javaslatot arra – amiről már beszéltünk –, hogy pályázati úton, rászorultsági, illetve nyugdíjtámogatás alapon kinek és milyen mértékű támogatást nyújtson. A kuratórium pedig dönt arról, hogy ezt elfogadja vagy sem.

Több ok miatt is lemondtam ebbéli tagságomról: azontúl, hogy az Artisjus elnökévé választottak, elindítottunk egy fiatalítási folyamatot, akik majd átveszik a feladatkörünket. Két és fél ciklust végigcsináltam, szép emlékek maradtak utána. Jó volt segíteni fiatalokon, időseken egyaránt.

Fotó: Bach Máté

– Németh Alajos Lojzit nyilván a Bikinivel azonosítják, ettől függetlenül megmutatta magát a Sóhajok lépcsőháza címmel megjelent első szólóalbumán is. Hét esztendő múltán felvetődött a második önálló nagylemez gondolata. Hol tart a munkálatokban?

– A Bikini az évi ötven-hatvan koncertjével szépen megy, hála a közönségnek! Ami az első nagylemezemet illeti: a Sóhajok lépcsőháza tisztelgés Erdély előtt, és egészen 1980-ig nyúlik vissza, amikor a Dinamittal és Szűcs Judittal léptünk fel ott. Kilépve a koncertteremből arra lettem figyelmes, hogy az erdélyi magyarok a hóesésben ráfeküdtek az autómra, eközben több tucat ember kiabálta: „Magyarok, ne menjetek haza!” Ez a fájdalommal teli mondat valósággal szíven szúrt, azóta sem tudom elfeledni. Belém fészkelte magát a gondolat, hogy addig érezték magukat biztonságban, amíg mi ott vagyunk. Amikor 1989-ben Romániában kitört a forradalom, elsőként jelentkeztem egy erdélyi koncert ötletével. 1990 februárjában, Temesvári vasárnap címmel meg is csináltuk egy hétvégén. A koncert végén odajött hozzám egy aradi újságírónő, és azt mondta: „Már két hónapja kiáltottuk ki a szabadságot, de ma éreztem először szabadnak magam.” Egy lány elejétől fogva végigzokogta a koncertet, Márkus József szövegírónk kérdésére, hogy miért fakadt sírva, azt felelte: „Azért, mert azt gondoltam, soha nem fogok megélni ilyet.” Tíz évvel ezelőtt székely lányt vettem feleségül. E két élmény hatására jött az első szólólemez gondolata, ami szerintem nagyon jól sikerült. Keresztes Ildikó – aki maga is Erdély szülötte – adja a gerincét, a férfiénekes pedig Sipos Péter az Irigy Hónaljmirigyből, valamint Nagy Feró.

Most is feszíti a szívemet egy érzés:

a második albumot Trianonról szeretném megírni, ehhez nem elég egyetlen háromperces dal. Itt egy nemzet sorsát kell megfogalmazni, ami nem lesz egyszerű. Még az sem biztos, hogy nagylemezt szeretnék, musicalben, esetleg filmben gondolkodom.

Borítókép: Németh Alajos (Fotó: Bach Máté)