A Vegyél el című Kat Coiro-film abból indul ki, hogy világunkban minden szellemi érték relatívvá lett. Egy esküvő esetében is fontosabb az embereknek a látvány, a show, mint az, amiért valójában házasodnak. A film elején meg is kapjuk rögtön a felszínes álomvilágot, a látványos, táncos és énekes show-t, hiszen Jennifer Lopez gigasztár popénekesnőt játszik, aki éppen eljegyzésére készül, amelyet húszmillió néző élőben követhet a televíziók és mindenféle kütyü képernyőjén. A film elején őrülten felszínes világunk teljes ürességével szembesülhetünk, amikor mindenki láthatja (mert felkerült a netre), ahogy a leendő férj éppen csókolózásba kezd az asszisztensével. És innentől kezd izgalmassá válni a helyzet és – valljuk be – a film is. Azt látjuk ugyanis, hogy korunk eljutott oda, hogy szinte mindenki lecserélhető lett. Hogy az emberek nagyobbik részét egyáltalán nem érdekli, ha apró darabokra töri a másik szívét, mert ma már kevesen képesek arra, hogy igazán szeretni tudják a másikat. Kőkemény társadalomkritika ez a szórakoztató csomagolópapírba burkolt film. Mindjárt az alkotás elején szembe kell nézni azzal is, hogy a modern ember, legyen az nő vagy férfi, elköteleződés nélkül házasodik. Temérdek dolgot persze elvár a párjától, de ő semmiről nem akar lemondani. Korunk önzőségre nevelő marketinggépezete is azt sulykolja leginkább a fiatalok fejébe, hogy semmiről soha nem kell lemondaniuk. A mának kell élniük.
A házasság viszont komoly dolog. Érdekes, hogy ez a film erről szól.
Aki komolytalanul áll a házasság intézményéhez, az nagyon hamar szembesül azzal, hogy semmit nem ér a sok készülődés, ha nincsen mögötte valódi elköteleződés a másik mellett.
Semmit nem ér a sokmilliós gyémántgyűrű, ha nem veszi valaki komolyan azt, hogy most már soha nem csalhatja meg a párját. Mert annál nagyobb bántás a földön nincsen, mint egy házasság során mással ágyba bújni. Mást szeretni, mást csókolni. Érdekes, hogy erre egy hollywoodi film hívja fel a figyelmet, miközben az elmúlt harminc évben megszámolhatatlan mennyiségű film készült arról ugyanitt, hogy nem ér semmit a házasság. Hogy mindenki felejtse el az elköteleződést. Temérdek film készült arról, hogyha megtetszik valaki (lásd még: beleszeret az ember valakibe), akkor nyugodtan fel lehet rúgni mindent, el lehet válni, ott lehet hagyni csapot-papot, és főleg gyerekeket, mert a pillanatnyi (és persze gyorsan múlandó) érzésnek mindennél fontosabbnak kell lennie.
